Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyökerek

2020.04.03

gyokerek.jpg

  

Gyökerek

 

    Ködös, párás, novemberi este. Egy teherautó szállítja összecsomagolt legszükségesebb bútorainkat, edényeinket, ruházatunkat. Zötyögő teherautó. Végig alszom az utat. Egy kedves somogyi faluból, ahol születtem, most egy baranyai faluba költözöm. Pici, komfort nélküli házba, amit anyám igyekszik barátságossá varázsolni. Ötvenes évek eleje. Szegénység, amiből én akkor nem sokat érzek. Kedves, jó emberek a szomszédok. Iskolámat itt kezdem. Szorgalmasan tanulok, év végén még jutalomkönyvet is kapok. Néptánc, játék, álmodozás, kirándulás a Mecsekben, ismerkedés Pécs városával. Télen dermesztő hidegek, hatalmas hóbuckák, mese olvasás,  szánkózás tölti ki szabadidőmet.

  Aztán Három év után cókmókunk ismét összepakolva és egy tolnai nagyközségben találom magamat, egykor jómódú anyai nagyszüleim portáján. Tágas otthonom lesz. Két és fél szobát kapunk. Ezt egészíti ki a konyha, kamra, istálló, disznóól, tyúkól, virágos előkert, zöld füves, gyümölcsös udvar, kerekes kút, hátsó nagy pajta, majd mögötte a veteményes kert, aztán túl a szőlő, ahová gyakorta eljárok nagyszüleimmel. Megismerkedem a vallással, hittanórára járok, verset mondok nagyobb ünnepeken. Néhány jó barátnőm is akad. Gondtalannak tűnik ez az időszak. És eljön ezerkilencszázötvenhat. Egész este a rádió mellett ülő apámat figyelem, a rádió Szabad Európa adójának recsegő hangja szól. Izgalmat és várakozást látok a szüleim szemében.

   Számukra talán csak annyi volt a szabadságharc eredménye, hogy anyám és apám újra költözni készülhet. Visszakapják államosított házukat.

 Utunk visszakanyarodik oda, ahonnan elindultunk. Anyám nem győzi rendbe tenni a szétvert, egykor pompázó házunkat. Persze csak a házat kaptuk vissza, a falutól pár kilométerre lévő Laci puszta már az ebek harmincadjára került. Az egykori téglaégetőt, a pusztához tartozó cselédházakat, apámék kis házát már széthordták a falu emberei.  Szüleimnek mindent újra kell kezdenie. Nekem pedig ismerkednem kell megint egy új iskolával, új környezettel. Hamar beilleszkedem a falu gyermekközösségébe, az iskola egyik legjobb tanulója leszek. Szert teszek néhány barátnőre és rokonaimat is megismerem. Szoros kapocs lesz ez néhány évig.

    Mire középiskolás leszek, szüleim ismét nagyszüleim falujába költöznek, így én a városban élő testvéremnél lakom iskolai időben. Már elsős gimnazista vagyok. Csak szünetekben járok haza a tolnai kis faluba, ahonnan már kezdek elszakadni. Új baráti szálak kötődnek, városivá kezdek válni. Szüleim egy év után eladják nagyszüleim házát és velük együtt beköltöznek a városba, ahol a testvérem is lakik. Vesznek egy kertes kis családi házat, ahol nekem is jut külön szoba. Négy éven át végre lesz egy olyan otthonom, ahol kezdem jól érezni magamat. Érzékelem, hogy ismét együtt a család. Szeretet, törődés, együtt gondolkodás. De ahogy az lenni szokott, ismét eljön az elszakadás.

   Érettségi, nagykorúság, továbbtanulás. Messze kerülök új városomtól, ahol már kezdtem volna talán gyökeret ereszteni. Sopron hódítja meg szívemet néhány évig.

  Közben szerelem költözik az életembe és ennek révén kerülök később ismét új helyre, a számomra nagyon új, nagyon idegen, nyüzsgő főváros egyik belvárosi lakásába. Férjhez megyek.

   Lassan megszokom a város lüktetését, belemerülök a párom által hozott nyüzsgő kulturális forgatagba, baráti összejövetelekbe, színház, filmek, világmegváltó esti beszélgetések. Új világ nyílik meg számomra. Tizenöt évet élek a forgalmas belvárosban, amit megszeretek. Nem zavar a zaj, a nyüzsgés, a forgalom. Lakásunk csendes, bár a belváros kellős közepén van. Minden nagyon könnyen elérhető. A munkahelyemre is gyalog járok, lányomat is gyalog kísérem el az óvodába, majd később a közeli iskolába. Úgy érzem, mintha itt eresztenék új gyökeret.

    De tizenöt év után hirtelen megszakad ez a már megszokottá vált otthonom. Válás, költözések sokasága következik. A sorsom úgy hozza, hogy öt-hat évenként új helyre kerülök.

   Elgondolkodva a múltamon azt hiszem, a gyökereim szerte  ágazók lettek ugyan, de az igazi, gyermekkori gyökerek soha nem vesztek el, erősen élnek bennem a mai napig.  Élet erőm ma is ebből táplálkozik.