Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Réka 18 - 21.fejezet

 

18 

 

     Bálint egyik nap a szerkesztőségben összefutott Melindával, aki ekkor még nem tudott semmit Bálint új hódításáról.

  - Helló! Mit nézegetsz olyan nagyon elgondolkodva? - köszönt Melinda a férfinak, majd odahajolt Bálinthoz, aki hagyta, hogy megnézze a kezében lévő fotót. Réka fotója volt, amint maga alá húzott lábbal ül, fejét kicsit félre hajtja, és egy pohárral a kezében koccintásra készen mosolyog.

  - Hát ez mi? - nézett most gyanakodva Bálintra, majd ismét a képre - Szép kép, de… Csak nem kezdtél ki Rékával? - kérdőn nézett a fiúra.

  - Miért? Baj lenne? - kivette Melinda kezéből a képet, és becsúsztatta íróasztala fiókjába - Ráérsz? Ha igen gyere velem, meghívlak egy italra vagy kávéra… - felállt és indulni készült. Melinda az órájára nézett, majd Bálinttal ment. Beültek egy közeli kávézóba.

  - Te biztosan jól ismered Rékát. Mit gondolsz? Van esélyem nála?

  - Miért? Még nem feküdtél le vele? Gondolom, a magadénak akarod tudni. Ti férfiak már csak ilyenek vagytok. Vigyázz, mert sebzett lány! Lehet, hogy te is az leszel.

  - Mire gondolsz? Én azt hiszem egyszerűbb, mint gondolnád. Szerelmeskedtem vele, de azt hiszem a lelke, a szíve nem az enyém még. Nekem pedig az kell! Azt hiszem, szerelmes vagyok.

  - Szóval, rászánta magát…- Melinda egy pillanatra elgondolkodott - Ami, nem is baj… Legalább tud majd felejteni… De hát éppen veled Bálint! Ennek nem örülök! Hogy vagy Julcsival? Hogyan tud így elfogadni Réka?

  - Nem tudom. Váratlan látogatásom volt és hirtelen jött minden. Azt hiszem sem ő, sem én nem gondolkodtunk, csak éreztük, hogy kellünk egymásnak.

  - És a folytatás?

  - Én szeretném, de azt hiszem, Réka legfeljebb szeret, és jól érzi velem magát velem... Csak hát én …

  - Na, látod! Lehet, hogy nem lesz beléd szerelmes és el fog hagyni egyszer… Vagy nem bírja elviselni, hogy kettős kapcsolatban élsz …

  - Nézd! Előbb-utóbb vége lesz a Julcsi-féle életemnek.

  - Hányszor mondtad már ezt nekem Bálint? - csóválta most a fejét Melinda, és hitetlenkedve nézett a fiúra.

  - Jó, de akkor nem volt Réka!

  - Szóval, tényleg szereted? - nézett kétkedve Bálintra a nő.

  - Nem nézed ki belőlem, hogy egyszer engem is elkaphat a végzet? Julcsi és én már annyit veszekszünk, hogy elhidegültem tőle. És Réka nekem most fontos...

   - Majd én folytatom. Réka új most neked! De csak módjával! Azért vigyázz rá, kérlek! Tudod én kedvelem őt. Nem irigylem sem őt, sem téged! Csupa guzmi! Persze egy huszárvágással mindent lehet rendezni, de az fájni fog. Főleg Julcsinak. Na, de mennem kell - felállt és visszament a szerkesztőségbe, mivel még egy cikket be kellett fejeznie. Bálint felállt és a jó időben sétálgatni kezdett, elment egy utazási iroda előtt, hirtelen megakadt a szeme egy ciprusi úton. Rékára gondolt, a lány fekete szemét, két szép mellét, hosszú karcsú derekát látta maga előtt. Felhívta telefonon és megbeszélte vele, hogy estefelé meglátogatja. Jókedvűen ment vissza a szerkesztőségbe, de Melindát már nem találta ott. Elintézte dolgait, elszaladt a kávézójába, majd hazament, a közeli három szobás belvárosi lakásába. Julcsi nem volt otthon. Villámgyorsan lefürdött, tiszta inget vett magára és már alig várta, hogy ismét találkozzon Rékával. Már éppen indulni akart, amikor Julcsi jött haza lihegve a lépcsőmászástól. Julcsi alacsony, de formás lány volt, vöröses szőke haja lobogott, kék szeme Bálintra mosolygott.

  - Csak nem mész valahová? - nézett rá, miután megcsókolták egymást. Bálint igyekezett természetes hangon válaszolni, miközben összepakolta fotóstáskáját.

  - Le kell utaznom Szegedre, egy riportra, majd holnap jövök, sietek… - gyorsan átölelte Julcsit és már az ajtónál találta magát.

  - Na, de Bálint! Erről nem is szóltál nekem! Én meg holnap egész nap próbálok…

  - Nem tudtam róla, akkor majd holnap este találkozunk… - válaszolta Bálint és eltávozott.

    Julcsi csak nézett utána, majd hirtelen lehuppant a kanapéra. Fáradtnak érezte magát. Aztán felállt, levetkőzött és a fürdőszoba felé indult. A másnapi zenés darab próbájára gondolt, a szerepére. Megszokta, hogy Bálint hol van, hol nincs, de szerette. Már három éve vele élt, házasságról nem esett szó köztük. Azt is sejtette, hogy időközben voltak kalandok Bálint életében, de azt gondolta, melyik férfinak nincsenek. Sokat vitáztak ugyan időnként, volt, hogy el is költözött tőle, de mindig visszataláltak egymáshoz. Egyre jobban úgy érezte, hogy kapcsolatukat rendezni kell.  Annál is inkább, mert megtudta, hogy gyermeket vár. Nem tervezték, véletlenül jött. Várta a megfelelő alkalmat, hogy elmondja Bálintnak. Feltett szándéka volt, hogy bárhogy is reagál majd a hírre, ő megszüli ezt a gyermeket. 

    Bálint viszont ebben a pillanatban egészen máson törte a fejét. A jövőjét Réka képe lengte be, és vele kapcsolatban szövögette a terveit. Pontosan érezte, hogy szerelmes lett ismét. Eszébe jutott Julcsi. Tudta, hogy értelmes, normális nő. Abban reménykedett, ha beszél vele új érzelméről, megérti, ha nem is fogadja el rögtön. Az időben bízott.

      Kiszállt a kocsiból Réka lakása előtt, és egy nagy csokor vörös rózsával a kezében állított be hozzá. Réka meglepetten nézte a csokor vörös rózsát, beleszagolt, majd Bálintra nézett, aki hirtelen átölelte és forrón megcsókolta, de Réka szabadkozva bontakozott ki az ölelésből.

  - Had tegyem vízbe ezt a szép virágot. Gyere! Ülj le addig! - Réka egy nagy üveg vázába helyezte a virágot és az étkező asztal közepére tette, elgyönyörködött benne. Bálint csak nézte a lányt.

  - Hát nem gyönyörű? - fordult most Réka a fiú felé, aki ekkor felállt és szótlanul kezdte kigombolni az ingjét, lehúzta cipőjét. Réka odament hozzá, kezével beletúrt Bálint hajába, testük egymáshoz tapadt. A hálószobában kötöttek ki. Később, szótlan izzadtságban egymás kezét fogva, behunyt szemmel feküdtek egymás mellett. Réka felült, nézte a fiút, aki lassan kinyitotta szemét és megcsókolta Réka mellét.

  - Mi csak szeretkezünk, és sose beszélünk? - kérdezte, hirtelen felülve Réka.

  - Nem tudok betelni veled! Hidd el, majd arra is lesz időnk!  Ma itt alszom.

  - Itt? Hogy, hogy? Mit hazudtál otthon? - kérdezte tőle Réka, miközben lassan kiszállt az ágyból.

  - Ne beszéljünk erről! Ne rontsd el! Lefényképezhetlek? - kérdezte a lánytól.

  - Így?  Ha nem élsz vele vissza! És csak magadnak!  A negatívot pedig kérem majd!

  - Rendben.  Nincs mit félned! - leszaladt a földszintre és már hozta is a gépet. Réka már a tus alatt állt, Bálint pedig minden egyes mozdulatát fényképezte, hosszú sorozatot készített a lányról. Réka igyekezett a legtermészetesebben viselkedni.

  - Na, ennyi. Most hagyd abba! - ekkor már az ágyon ült, továbbra is meztelenül, majd Bálint is odaült mellé és belecsókolt a lány vállába.

  - Köszönöm. Szép voltál.

   Réka rámosolygott - Kíváncsi vagyok most már én is a képekre!  De, mint mondtam a negatív az enyém lesz. De megőrzöm majd, ha akarod.

  - Jó, rendben van. Mondtam már! És ne szégyelld magad! Abban reménykedek, hogy lesz a képek között olyan, amivel esetleg benevezhetek egy versenyre. Például tusoló lány. Lehet, hogy jól sikerült…

  - Jó. Majd megnézzük! Erre még nem adtam engedélyt! Nem vagy éhes? Nem készítettem ugyan semmit…

  - De, farkas éhes vagyok, elviszlek valahová vacsorázni. Mit szólsz hozzá?

  - Tudok itt nem messze egy jó kis éttermet… Csak belebújok egy ruhába…- ahogy Réka lekászálódott az ágyról, hirtelen visszaült, átölelte a fiút és megcsókolta  - Jó volt veled! Tudod, nagyon jó! - Bálint nem ezt akarta hallani, inkább azt, hogy szeretlek, azt gondolta, amíg ez a szó nem hagyja el Réka száját, addig csak jó lesz vele, de nem lesz szerelmes. Kicsit sajgott a szíve. Aztán ő is felkelt, felöltözött, majd a nappaliba érve, hirtelen leült a fotelba és maga mellé hívta Rékát is.

  - Gyere! Egy pillanatra ülj le! – Réka meglepődve leült mellé.

  - Szeretnék kérdezni tőled valamit.

  - Hát, kérdezz! - nézett most Bálintra, várakozón a lány.

  - Mit szólnál egy ciprusi úthoz?

  - Ciprusi úthoz? Veled közösen? - kérdezte értetlenül Réka.

   - Miért? Olyan elképzelhetetlen lenne számodra? Szeretnék veled egy hétre elmenni. Ezt ma séta közben kitaláltam. Na? - tele reménnyel várta Réka válaszát, aki láthatóan töprengett, hol Bálintra, hol a földre szegezte tekintetét, majd hosszú szünet után megszólalt.

    - Ciprus gyönyörű hely! Szinte látom, hogy a habokból kiemelkedik Aphrodité a szépség és a szerelem istennője.  Aztán a homokos tengerpart, a citrusligetek, a pálmák… A sok ezer éves kultúra hazája… Istenem! Bálint!   Talán Julcsival már voltál ott?

  - Hogy jön ide Julcsi? Ne bosszants! Még, jó, hogy Gáspárt nem emlegeted! Ahogy délután sétáltam az utcán csak úgy megláttam az utazási iroda kirakatában a hirdetést, és te jutottál eszembe! És már láttalak is barnán a tengerben úszni, napozni és azt gondoltam maradandó lesz számomra. Meg persze számodra is, ez az út… És ne beszélj nekem Julcsiról. Amúgy meg nem voltam vele ott. Nos, mi a válaszod?

    Réka összekulcsolta kezét. És elgondolkodva a távolba nézett. Bálint csak figyelte, azon tépelődött hol járhat a lány.

  - Nem hiszem, hogy utazom. De köszönöm a szép gondolatot. De nem mehetek veled… Legalábbis, egyelőre nem. Még korai lenne. És ne haragudj ezért! Julcsi pedig nagyon is él... Nem úgy, mint Gáspár. - mindketten felálltak, Bálint láthatóan csalódott volt.

  - Ugyan nem értelek, hogy miért nem akarod ezt a közös utat, ami talán még közelebb vihet bennünket egymáshoz. Hagyd ezt a Julcsi kapcsolatot!

  - Én mást gondolok erről. Talán előbb tisztáznunk kell, hogy igazán mit is várunk egymástól.  Le tudod-e zárni a jelenlegi Julcsi kapcsolatodat. És nem lehet csak úgy félre tenni, ahogy te ezt szeretnéd Bálint! Ezt végül is neked kell megoldanod és nem nekem.  Én szeretem a tiszta dolgokat. Nekem pedig tudnom kell, hogy valójában hogyan is állok veled. Nekem sem könnyű. Még, akkor sem, ha nagyon közel érezlek magamhoz. Biztosan idő is kell ahhoz, hogy eldöntsük mi is a mi kapcsolatunk. Átmeneti szerelem vagy ennél sokkal több - nézett most a kínosan feszengő Bálintra Réka.

  - Értelek. Bár, ettől még elmehetnénk.

  - Nem. Itthon kell ezt megoldani, a szürke hétköznapokban.  Nem egy rózsaszín  csapdában.

  - Csapda? Ugyan! Réka! Gyönyörű út lenne! És biztos vagyok benne…- Réka ekkor megfogta Bálint kezét, megsimogatta az arcát és a szemébe nézett.

  - Szeretem az egyenes, tiszta dolgokat. Ezt az utat nem érdemeltem még ki. És te sem! Ennyi elég?

   - Nem értelek, de kénytelen leszek a döntésedet elfogadni - értetlenül nézett Rékára, majd beletörődve indult vele egy vacsorára.

 

 

19 

  

    Réka hétvégén felkereste Bellát és Kálmánt. Náluk vendégeskedett Melinda és a férje is. Éppen Kálmán somogyi szülőfalujába készülődtek az egy hetes szokásos falusi nyaralásra. Leültették Rékát maguk közé, valahogy olyan volt számukra a lány, mintha a rokonuk lett volna.

   - Éppen a jövő hetet szervezzük - mondta Bella Rékának - majd rétessel kínálta.

  - Hú, ez nagyon finom Bella! Röstellem, hogy akkor pont most zavarlak benneteket, de erre jártam és gondoltam felugrom.

  - Senkit sem zavarsz!  Úgyis beszélni akartam már veled - ekkor Melinda karon fogta Rékát és bement vele a másik szobába, közben visszaszólt meglepett szüleinek és férjének - Csak egy negyedóra, de Rékával négyszemközt szeretnék beszélni.

  - Tedd azt! Biztos halaszthatatlan női ügyek!  - mondta döcögve Kálmán, majd Melinda férje felé fordult, és a sportról kezdtek beszélgetni. Bella pedig a konyhában tevékenykedett.

   Réka és Melinda leült a szobában egy heverőre. Melinda kertelés nélkül Rékának szegezte a kérdést.

  - Tudod, hogy te milyen fiúval bonyolódtál össze? Tudod, hogy milyen szoros kapocs van Julcsi és Bálint között?

    Réka először csak hallgatott, majd kissé bizonytalan hangon válaszolt.

  - Sejtem, de nekem azt hiszem Gáspár után, szóval ez még talán nem szerelem és nem az, amire te gondolsz. Bár, szeretek vele lenni. Na, mit tagadjam!

  - Jó vele! Csak ezt tudod mondani! Nem szerelem, hanem mi?  Nem lehetett volna egy független fiúval mindez? Mit vársz ettől a kapcsolattól?

  - Nem tudom, mit várok. Csak jó, hogy van. Tehetek róla, hogy pont ő toppant az életembe? Olyan váratlanul jött az egész! Hidd el, hogy semmi tudatos nem volt benne… - nézett most kissé fájón Melindára - Azt gondolod, hogy nem lett volna szabad Julcsi miatt? De hát nem a felesége! És tényleg szeretek vele lenni, talán többet is érzek már iránta, mint azt gondoltam volna. Végül is szakíthat azért Julcsival? Semmi sem örök…

  - Jaj, te olyan naiv vagy! Megáll az ész!  Julcsit átveri! Jól ismerem Bálint barátnőjét. Ráadásul nem érdemli  meg, rendes nő !  Lehet, hogy neked így is jó vele most, de később… Figyelj! Bálint az a fiú, aki mindent nagyon korán megkapott. Elkényeztették. Meg a nők is elkényeztették. Látod még téged is sikerült behálóznia… Ha mégis úgy dönt, hogy melletted marad, te elbírod viselni, az időnkénti félrelépéseit?  Mert ő olyan fiú… Hidd el, jól ismerem. Te nem hiszem, hogy alkalmas lennél erre a szerepre. Előbb-utóbb belebetegednél…

  - Erről akartál velem beszélni? - Réka felállt - Menjünk vissza! Ne félts engem! Szükségem volt szeretetre, Gáspár halála óta ő az a férfi, akitől megkaptam. Sikerült közben nem Gáspárt éreznem magam mellett. Talán nem vagyok őrülten szerelmes belé.  Állítólag ő szerelmes belém. Persze, lehet, hogy hazudik… Jó szerető… És ki tudja?…

  - Hát elbizonytalanodtam most… Tudom, hogy nagy hatással vagy rá, és az is lehet, hogy tényleg beléd esett. Azért fontold meg a továbbiakat! Féltelek! Tudom, hogy vonzó férfi.

  - Menjünk vissza Melinda! Nekem jó ez a fiú, és pillanatnyilag nincs a tervemben, hogy nélkülözzem… - Réka hirtelen felállt és konokul nézett Melindára.

  - Akkor mégiscsak szerelmes vagy belé! Istenem! Mi lesz veled?  Menjünk akkor vissza! - mondta kezét tördelve Melinda.

    Réka megérintette Melinda vállát - Kösz, hogy ennyire aggódsz. De kell nekem! Gondolj, amit akarsz. Ha meg vége lesz, akkor vége lesz! – mondta lezárva a témát, komoran.

  - Megértelek… De Gáspár iránt is hasonlót éreztél? Nem voltál belé sem szerelmes?  Talán csak szeretted?  - nézett most kérdőn Rékára, aki visszafordult és elgondolkodva állt meg.

 - Már nem tudom. De ő egészen mást jelentett a számomra. Csak azt tudom, hogy nagyon szerettem vele lenni, hogy mindig nagyon vártam, hogy mellette biztonságban éreztem magam, felnéztem rá… És sokáig nagyon-nagyon hiányzott… Lehet, hogy ez volt az igazi szerelem?

   Melinda most együtt érzőn megsimogatta Réka vállát és nagyon halkan válaszolt neki.

  - A szerelem lehet, hogy ennél több. A szerelem, szerintem őrült lángolás! De ezt én sem tudom. Na, menjünk!

   A két fiatal nő visszament a többiekhez, majd semleges dolgokról beszélgettek, közben Bella vacsorához terített.

  - Én indulok lassan, ha nem haragszotok - állt fel Réka.

  - Dehogy mész! Megvacsorázol! - erőszakoskodott Bella.

  - Jó, rendben van, de utána mennem kell, mivel mozijegyem van - Réka az órájára nézett, majd visszaült az asztalhoz és csak vacsora után köszönt el a családtól. Melinda az ajtóig kísérte.

  - Okos legyél! Én jót akarok neked! - súgta búcsúzóul Rékának, aki mosolyogva bólogatott neki, majd kezével intett még egyet a kerti kapuból, és elindult a belvárosba, a moziba, ahol Bálinttal volt randevúja.

    

20

 

     Az előadás után Julcsi ránézett az órájára. Késő volt már. Fél tizenegy.  Ahogy hazafelé sétált, gondolt egyet és elindult Bálint kávézója felé. Legnagyobb meglepetésére Bálintot látta, amint édes kettesben egy fekete hajú lánnyal ül egy asztalnál, a kezét fogja, és vidáman magyaráz neki valamit. Hirtelen ideges izgalom töltötte el egész testét. Óhatatlanul is megsimogatta a hasát.  Odalépett Bálint asztalához, majd leült a szabad székre. Kihívóan nézett a meglepett Bálintra majd a lányra és hirtelen éles hangon megszólalt.

  - Szóval, itt szórakozgatsz! Nekem azt hazudtad, hogy vidékre mész. Gondoltam is, hogy a héten sok ez a vidéki út… Valami van mögötte… - majd Réka felé fordulva folytatta - Tudod, a párom szeret hazudozni… Amúgy Farkas Julianna, Bálint élettársa vagyok, ha még nem mondta volna. Gondolom te meg az új barátnője vagy?  - Bálint közbevágott, Réka csendben hallgatta a két ember halk vitáját.

  - Ugyan Julcsi!  - Bálint zavartan nézett a két nőre, majd hirtelen elhatározással döntött, hogy akkor itt az alkalom és őszinte lesz.

  – Miért itt kell ezt megbeszélnünk? Ha már így adódott, akkor meg eljött az ideje, hogy pontot tegyek a hazudásom végére. Már akartam beszélni veled, a Rékával való kapcsolatomról. Ez több. Sokkal több, mint az eddig előfordult félrelépéseim… Ez a kapcsolat nekem komoly, de talán nem itt és most kellene ezt megbeszélnünk!

  - Nem hát! De mit tegyek, ha megláttalak? Miért ide ültetek? Komoly kapcsolat? Meddig komoly? Sok ilyen volt már… - hirtelen elsírta magát és szinte figyelemre sem méltatta Réka jelenlétét - Amúgy meg… Tudom, nem most kellene mondanom, de én is akartam már beszélni veled! Gyereket várunk Bálint… - Bálint meg akart szólalni, de ekkor döbbenten elhallgatott, Julcsira nézett, Réka pedig felállt - Bocsánat, de én most elmegyek… Beszéljétek meg! Azt hiszem, a többi már nem tartozik rám!  - idegesen Bálintra nézett, aki szintén felállt és próbálta marasztalni Rékát, de ő hajthatatlan volt. Bánatos tekintettel még egyszer Bálintra nézett, majd hirtelen gyorsasággal távozott.

    Bálint visszaült a helyére és a magába roskadt Julcsit nézte. Látszott a lányon, hogy fáradt, hogy elkeseredett. Bálint pedig teljesen zavart és tanácstalan lett.

   - Most kellett ezt így bejelentened? És mit akarsz? Mit akarsz, ha én már nem téged szeretlek? Így akarsz megtartani?

  - Nem így akarlak megtartani. Azt hittem, hogy megváltoztál. De lám! Ocsmányul viselkedsz velem szemben, megint átvertél. Pedig én már sok mindent megéltem veled… - nézett most szomorú kék szemével a fiúra, aki ekkor megsajnálta Julcsit.

  - Meg akarod tartani talán? Akkor is, ha én nem vállalom?

  - Igen. Jól gondolod.  Meg fogom tartani. Ha feleségül veszel, ha nem. És én még ezek után is szeretlek! Ha elhagysz e miatt az új lány miatt, aki nem mondom, hogy nem szép, mert az. Amúgy mivel foglalkozik?

 - Ezt most, mi a fenének kérdezed? Tornatanár.

  - És tényleg szereted? Úgy ahogy engem szerettél?  És valóban nem kellek már neked?  Ezt nem hiszem el Bálint… Gondold el, hogy nekünk közös gyerekünk lesz.

    Bálint lehajtotta a fejét, lelkiismeret furdalása volt. Nem válaszolt a kérdésre.

  - Gyere! Menjünk haza Julcsi! Majd otthon mindent megbeszélünk.

    Julcsi nagyon fáradtnak érezte magát, tele volt kérdőjelekkel, de szerette Bálintot. Reménykedett. Belekarolt a fiúba és hazafelé bandukolt vele.

   Réka ezen az éjszakán érezte ismét keserves magányát. Sokáig sírdogált. Érezte, hogy Bálint bármennyire is szereti őt, Julcsihoz tartozik, aki most egy gyermekkel fogja megajándékozni. Látta a lány szemében az elszántságot és azt is érezte, hogy ez a nő nagyon szereti Bálintot és ragaszkodik hozzá. Amikor felállt, pontosan tudta, hogy végleg távozik Bálint életéből.  Pedig érezte, hogy egyre jobban kötődik jómaga is ehhez a fiúhoz. És most nagyon hiányzott neki.

    Másnap Rékát estefelé felkereste Bálint. Bár nem akarta beengedni, de a fiú  kérlelő szavának nem tudott ellenállni. Bálint az előszobában át akarta ölelni a lányt, de ő eltolta magától.

  -  Szeretlek Réka! És hallgass meg!  Elhoztam a képeket is!

 - Szeretsz? Lehet. De én csak a fotókat akarom látni és kérem a negatívot, ahogy megbeszéltük!

  - De Réka! Én szakítottam Julcsival. Tegnap este átbeszéltük, tudomásul vette. Megszülheti a gyerekünket, de én nem veszem feleségül. Lesz egy gyerekem, őt nem tagadom meg. De különválunk. Lehet, hogy ez kicsit bonyolítja az életünket. Mondtam, hogy őszintén szeretlek! Őrülten szeretlek! Ha akarod, feleségül veszlek. - Réka felé közeledett, aki ismét eltolta magától.

  - Bálint! Hagyjál! Üljünk le! Ne beszélj butaságokat! És ne légy meggondolatlan!

  - Azt hittem örülsz majd a hírnek, nem értelek!  - nézett a lányra szinte haragosan - Na, jó! Üljünk le! - mutogatni kezdte a képeket - Na, mit szólsz? Gyönyörű vagy! És ezt az egyet elkérem, ha odaadod… - kiemelt egy képet a sok közül - Tudod, a pályázatra szeretném beadni, ha beleegyezel…

   Réka megfogta a képet, elnézte magát, amint vízcseppek borítják bőrét, hosszú karcsú teste hajladozik, az egész alakot vékony pára borította - Olyan, mint egy szép grafika, olyan szép… Ha ragaszkodsz hozzá, odaadom. Persze… Próbálkozz vele! Hátha szerencsét hozok neked!

  - Nem csak a képhez, de hozzád is ragaszkodom! Nagyon fontos vagy nekem -  félretolta a képeket és erőszakkal fogta át Réka derekát, vadul csókolni kezdte. De Réka nagy nehezen kibontakozott ebből az ölelésből is.

   - Ne! Ne! Hagyjál! Nem tudok veled lenni többet! Nem is akarok! Neked gyereked lesz, láttam, hogy akárhogy is, de ti összetartoztok! Egy idő után visszamennél hozzá. És ne szólj semmit. Vidd a fényképeket, tedd el emlékbe, és néha emlékezz rám! És most menj! - hirtelen elfordult Bálinttól, felállt és karba tett kézzel, lehajtott fejjel sétálgatott a döbbent Bálint előtt, aki nem erre számított. Felállt és ismét át akarta ölelni a lányt, de látta szemében a hideg fényt. Megfordult, összeszedte a képeket és leült.

  - Azért ezt nem gondoltam volna. Azt hittem egy kicsit is harcolni fogsz értem. Te  nem szeretsz engem? - Bálint karba tette kezét és elgondolkodva nézett a háttal álló Rékára.

    Réka hirtelen megfordult és csendesen válaszolt Bálintnak.

  - Harcolni? Minek? Nem az én műfajom. Én más vagyok. És neked gyereked lesz! Ez mindennél fontosabb! Az pedig ebben az esetben mindegy, hogy szeretlek vagy sem… - mondta keserűen.

    Bálint felállt, és most már szinte kikelve magából megfogta Réka kezét.

  - Csak a testem kellett? Neked csak ennyi volt? Ja, igen! Jó volt veled! Mindig csak ezt hallottam! Hogy képzeled! Mit képzelsz rólam? Álságos vagy!  - Réka döbbenten állt a már üvöltöző Bálint előtt.

  - Hagyd abba! - hirtelen kizökkent tettetett nyugalmából és szintén kiabálni kezdett - Álságos te voltál! Te tartottál két nőt magadnak! Nekem elég ebből! Mielőtt még én is a lelki sérültjeid közé tartoznék! Jó volt veled! Igenis jó! És igenis, szerettelek… Még, jó, hogy nem merültem el teljesen benned! Akkor most a padlón lennék! Bár már nem sok idő kellett volna hozzá, azt hiszem… Nekem nem kell egy olyan kapcsolat, ahol egy másik nő boldogtalan lesz miattam a ti közös gyereketekkel együtt, akinek majd hiányzik az apja… Engem annak idején csecsemőként elhagyott az anyám, azt sem tudom ki ő, ki az igazi… az igazi apám és anyám! Én örökbefogadott voltam…- leült a szőnyegre és zokogni kezdett.

    Most Bálint hallgatta döbbenten, nem tudta Réka történetét. Leült mellé és csendben simogatta a lány testét, belecsókolt a nyakába, Réka hozzásimult, majd testük összefonódott. Egymásba kapaszkodtak. Még egyszer érezni akarták egymást.

 

21

 

    Réka, másnap nehezen tért magához. Kábán szállt ki az ágyból, közben Bálintra pillantott, aki még nála maradt ezen az éjszakán. Nézte a fiú homlokába hulló barna haját. Fájón gondolt arra, hogy ez a kapcsolat is véget ért. Érezte, hogy egyre jobban kívánta volna Bálint jelenlétét, ismét megdobogtatta szívét egy újfajta érzelem, bár ez más volt, amit Gáspár iránt érzett. Jól tudta. Borús gondolatokkal indult a fürdőszoba felé. Majd kicsit felfrissülve, de végtelen szomorúsággal várta Bálintot a földszinten lévő étkezői terített asztalánál. Azt gondolta, méltón és emberségesen köszön el tőle. Kiment a teraszra, nagyot nyújtózott. Még korán volt. De nem tudott tovább aludni. Halk léptekkel állt meg mögötte Bálint, aki utána jött és szótlanul átölelte. Belecsókolt a nyakába. Réka teste ettől az érintéstől most megremegett, megfordult, hosszan nézett Bálint szemébe, majd hirtelen eltolta magától.  Elindult az étkező felé.

   - Jó reggelt! - nézett vissza szomorúan a tétován álló férfira - Gyere Bálint! Reggelizzünk!

     Mindketten leültek az asztalhoz. Egymással szemben. Szótlanul kenték a kenyerüket, szürcsölgették italukat. Bálint törte meg a feszült csendet.

  - Réka! Az együtt töltött fantasztikus éjszaka után is el akarsz szakadni tőlem? Nem érzed, hogy milyen boldogtalanságot fogsz okozni mindkettőnknek? Mondtam, hogy feleségül veszlek. Julcsival végleg szakítottam  -  Réka ránézett, hosszú szünet után letette csészéjét és összekulcsolta mindkét kezét.

  - Igen. Tudom. Mégis, így kell döntenem. Elmondtam tegnap mindent.  Nem akarom ismételni magamat.  Hidd el, hogy nem menne később. Azt hiszem, megszerettelek. De így lesz helyes. Majd elmúlik. Te visszatalálsz Julcsihoz, én pedig… Én pedig… Majd csak jön egyszer valaki…

    Bálint felállt, idegesen sétálgatott a lakásban, próbálta győzködni a lányt kettőjük egymásra találásáról, de Réka hajthatatlan volt. Így aztán reggeli után felöltözött, átölelte Rékát és szomorúan, szó nélkül távozott. Réka pedig, amikor már egyedül volt, leült és zokogva borult az asztalra. Siratta magát. Siratta Bálintot, talán Gáspárt, talán Pétert, az eddigi szerencsétlenül sikerült szerelemeit. Lassan tért magához. Felállt, lepakolt az asztalról, elmosogatott. Üresnek érezte magát. Leült a nappaliban, ismét végig gondolta Bálinttal való viszonyát. Majd Gáspár jutott eszébe. Felállt és odament a komódhoz. Kivette a Gáspárhoz tartozó tárgyi emlékeit, egy darabig ide-oda rakosgatta, majd hirtelen visszacsukta őket a fiókba. Kisétált a teraszra, leült a kerti székbe. Melegen sütött a Nap, behunyta a szemét. Sajgó belső fájdalmat érzett. Folytak a könnyei.

  - Hello Réka! Te már fent vagy? Mit csinálsz? Napozol? - hajolt ki az  emeleti erkélyről Roland, aki úgy látszik szintén korán kelt ezen a napon. Réka hirtelen felocsúdott. Kezével megtörölgette szemét, és csak intett a fiúnak a kezével. Roland akkor látta, hogy Réka sírt. Gondolt egyet, magára vett egy nadrágot és becsengetett a lányhoz. Réka fáradtan vánszorgott az ajtóhoz, tudta, hogy Roland lejött hozzá. Beengedte, majd egy kávét főzött kettejüknek. Leültek a nappaliban. Csendben kortyolták kávéjukat. Roland látta, hogy Réka nagyon fásult állapotban van. De nem akart kérdezősködni, várta, hogy a lány meséljen arról, ami bántja. Így aztán magáról kezdett beszélni.

  - Nem baj, hogy lejöttem? Csak el akarok köszönni, mert haza utazom holnap, le a Balatonra…

  - Egyedül mész? Vagy Bogival? - nézett most rá Réka, majd letette a kávéscsészéjét, maga alá húzta mindkét lábát.

  - Bogival együtt megyünk. Már ismerik a szüleim. A tavasszal bemutattam nekik. Azt hiszem, jól el vagyunk…

  - Igazán szereted őt Roland? - kérdezte Réka.

    Roland meglepődött a kérdésen.

  - Hogy érted? Szeretem. Ragaszkodom hozzá, jó vele. Hiányzik, ha nem vagyunk együtt… Talán ez a szerelem…

  - Hát igen, lehet… - mondta elgondolkodva - Annyit olvas az ember az őrjítő szerelemről, a se nem lát, se nem hall érzelmekről. Tulajdonképpen már én is voltam szerelmes Gáspárba, talán Bálintba is. A szerelemnek biztosan különböző változatai vannak…- lesütötte a szemét és abbahagyta mondókáját.

  - Miért? Hát Bálint sincs már? Hiszen itt volt nálad, láttam tegnap jönni.

  - Nincs. Békében elváltunk. Tulajdonképpen én szakítottam meg ezt a szépnek induló kapcsolatot, de történt pár dolog, ami miatt, azt hiszem jól döntöttem. Bár,  fáj most a hiánya.

  - De hát miért? Nem értelek… - nézett kíváncsian a lány felé.

  - Elmondom majd egyszer máskor. Most nem szeretnék erről beszélni. De azért magam alatt vagyok. Azt sem tudom, hogy most mit kezdek az életemmel.

  - Tudod mit? - nézett rá ekkor Roland - Gyere le hozzánk! Fonyód elég csendes hely. Legalábbis, ahol mi lakunk. Nyaralj egyet, kapcsolódj ki! A szüleim biztosan szívesen látnak.Na? - nézett most fürkészve a láthatóan elkeseredett lányra. Réka hirtelen kinyújtotta hosszú formás lábait, hátradőlt a fotelban, láthatóan gondolkodott, és csak ezután válaszolt.

  - De hát mit csináljak ott egyedül? Csak a terhetekre lennék a búbánatommal!

  - Marhaság! Beszélgetünk, sétálunk, olvasunk, ping-pongozunk például, van egy remek ping-pong asztalunk a kertben…  És mindenki azt kezd az idejével, amihez kedve lesz… Majd szép lassan kigyógyulsz a búbánatból is. Szép nagy a családi házunk! Vagy nem szereted a Balatont?

  - Dehogynem. Mikor akartok utazni? - kérdezte aztán az orrát fújva Réka.

  - Holnap, a reggeli vonattal.

  - És mi lenne, ha nem vonattal, hanem az én kocsimmal mennénk. Ha már ilyen kedves vagy… Igaz, hogy nem is ismerem a szüleidet… De annyi szépet meséltél édesanyádról… Mégis, mit fognak szólni?

  - A barátom vagy, nem? Semmit sem fognak szólni. Örülnek. Nagyon kedves szüleim vannak, hidd el! Sokat meséltem már rólad! De majd meglátod! Apám és anyám is tanárok.

  - És hol van a házatok Fonyódon? Voltam már egyszer ott, de még gyermekkoromban a szüleimmel. Béla telepen nyaraltunk - kérdezte most Réka, aki láthatóan kizökkent fásultságából.

  - Fent laknak a faluban, egy szép régi villában. Persze szépen felújították. Szolgálati lakásként kapták. Nincs is olyan messze Bélateleptől… Majd elsétálunk oda is…

  - De biztosan nem zavarok? - kérdezte ismét, Réka.

  - Nem, ha mondom. De mesélek valamit!  Képzeld! Voltunk Bogival egy fantasztikus rendezvényen. Hívtalak volna, de nem akartalak zavarni, tudtam, hogy Bálint és te… Szóval, volt egy magyar-magar találkozó Kiskunfélegyháza mellett… Lovasbemutató, íjászok, sámán dobosok, korabeli ruhák, régi magyar szokások, jurták… és vendégek voltak a kazisztáni magyarok. Ennek külön története van, majd elmesélem részletesen.  Hétezer magyar ember együtt!   Még, soha nem voltam pusztán. Az Alföldön. Fantasztikus volt!  Este pedig ott volt közvetlenül a fejünk fölött a hatalmas fénylő csillagos égbolt… Sátraztunk Bogival…

    Réka láthatóan felélénkült.

  - Várj! Nem is kérdeztem, reggeliztél már?

  - Nem, még nem.  De nem érdekes. Majd később…

  - Akkor gyere velem!  Ülj le az étkező asztalhoz! Bár én már ettem pár falatot, de nagyon szívesen készítek neked reggelit. Te pedig mesélsz közben!

  - Köszi, kedves vagy - válaszolta most Roland, felállt és átült az étkező asztalhoz. Miközben Réka bőséges reggelit tálalt számára, Roland lelkesen mesélte tovább érdekes élményeit.