Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Réka 9 -12. fejezet

9

    Réka másnap délelőtt útnak indult Gáspárral. A férfi éreztette Rékával, hogy nagyon bántja Kinga viselkedése. Réka nem akart sokat beszélni róla, de Gáspár még az úton is erről beszélt, meg a lelkiismeret furdalásáról. Réka csak hallgatott. Nem volt kedve Kingáról beszélni. Úgy döntött, hogy kitörli magából ezt a lányt. Mélyen megsértette.

    Hideg volt, köd szitált, elhagyatottnak tűnt a környék. Ahogy Gáspárral járta az utcákat, olyan megfakultnak tűnt minden, szinte a nyári patak parti történet is. Megnézte az épülő otthont, a tervrajzot is részletesen elmagyarázta neki Gáspár.

  - Ezt te készítetted? - elismerően nézett rá.

  - Igen. Végül is építészmérnök vagyok, vagy mi? - mosolygott Rékára.

  - És értesz majd egy ilyen otthon vezetéséhez is?

  - Miért ne? Majd beletanulok. Megfelelő szakemberekkel körül veszem magam és úgy. Még akár rád is gondoltam. Még Kingára is… Hátha meggondolja magát…

  - Rám? Na, azt nem. Én nem értek ilyesmihez. Én a mozgást, a mozgás szépségét, a tornát szeretem. És szeretek tanítani. Kingára? Ezt hogyan képzeled a történtek után?

  - Majd megnyugszik. Hidd el! Hát lejöhetne a leendő férjével, lenne itt a közelben egy közjegyzői állás… Elférnénk a házban, direkt úgy építtetem, hogy mindenki külön elférjen… Baj?  Ha nem valósul meg, akkor csak az enyém, vagy ha akarod a mienk lesz.

    Réka meglepetten hallgatta Gáspár képzelgését, ő már most tudta, hogy soha nem élne egy fedél alatt Kingával, de úgy gondolta ez távoli dolog, miért beszéljen erről  - Azért ez rengeteg pénzedbe kerülhetett! És a ház is. Biztosan voltak összeköttetéseid is.

  - Igen, így igaz.  Az is sokat segített.  Sokat meg tudtam így spórolni és sikerült nagy összegű banki kölcsönt is felvennem. Különben nem lenne mindez.

  - Ezt hogyan érted? - nézett rá kissé furcsán Réka.

  - Nem érdekes. Ezzel te ne foglalkozz! Inkább megmutatom a házat, a fűtés már kész.  Kíváncsi vagyok a véleményedre.

  - Én meg a házra. Csak kicsit hideg van. Olyan nyirkos minden. Még a lelkem is Gáspár - nézett kicsit szomorúan maga elé, amint a ház felé mentek.

  - Majd felmelegítelek! És elmúlik a rossz kedved! - hirtelen átölelte Rékát, így baktattak tovább.  Amikor a ház kapuján beléptek, Gáspár kezével a távolabbi kert felé mutatott.

  - Na, mit szólsz? Nézz körül! Ott hátul gyümölcsfák lesznek, ez a rész be lesz füvesítve, de sziklakert is lehet benne, és itt van ez a szép tujasor… Nyáron kifekszel ide, olvasgatsz… - megsimogatta Réka karját, majd benyitottak az előtérbe, hatalmas tágas nappali fogadta őket, balra boltíves nyitott szobák sorakoztak. Réka csak ámult, hogy egy egyszerű egykori tornácos parasztházból mit hozott ki Gáspár.

  - Gyere! - Gáspár megfogta Réka kezét - Megmutatom a konyhát, a te birodalmadat és a fürdőszobát – mosolyogva nézte Réka láthatóan csodálkozó arcát.

    Réka valóban elámult a konyha és a fürdőszoba nagyságától, különleges berendezésétől, ami már szinte készen volt.

  - Ez gyönyörű! És nagyon ízléses! - fordult Gáspár felé, aki büszke volt most, hogy mit tud majd nyújtani Réka számára.

  - És hol lenne Kingáék lakrésze?  - kérdezte most kíváncsian.

  - Hát megnyújtom a házat hátrafelé, vagy, ha akarja, és te is jobban szeretnéd, akkor vennék neki egy másik házat. Miért? Nem akarsz vele lakni?

  - Érdekel a véleményem? Ha úgy dönt, hogy lejön, nem. És azt is tudnod kell, hogy soha nem bocsátom meg neki, amit mondott.

  - De Réka!  Ez nem lehet köztünk válaszfal. Ne legyél ilyen makacs és konok! Akárcsak Kinga! - a lány fejét maga felé fordította, megcsókolta - Miért kell gyűlölködni? Miért nem lehet megbocsátani? Nekem ez nagyon kényelmetlen és rossz lenne! Sőt, fájdalmas.  De majd az idő mindent megold. Hidd el! De minek is beszélünk erről? Inkább megmutatom a mi jövendő kis szobánkat. Gyere! Szerintem, ez lesz, a legmeghittebb zúgunk.

   Réka nem válaszolt Gáspárnak, követte a hosszú, kanyargós belső folyosón, egy cseresznyebútorral berendezett hálószobába. Süppedő sötétvörös szőnyeg fogadta, hatalmas franciaágy. Levetették a cipőjüket, ruhájukat és rövid időn belül felszentelték. Réka lelkét ettől a perctől fogva mégis nyomasztotta a jövő.  Másnap kisétáltak a patak partra, a fűzfa alá. Mindketten jól emlékeztek arra a forró augusztusi napra, amikor Réka teljes szívből odaadta magát Gáspárnak.

  - Milyen kopár itt most minden. És milyen csend van. De olyan tiszta a levegő, hogy szinte harapni lehet - szólalt meg egy kis idő múlva Réka, majd megfogta Gáspár kezét - Menjünk vissza! Hadd nézelődjek még kicsit a házban!

  - Igen, kopár. Nekem mégis mindig egy csodálatos hely marad. Soha nem tudnám elfelejteni! - Gáspár átölelte a lányt, hosszan megcsókolták egymást, majd lassan visszaindultak az épülő házba. Amikor beléptek a lakásba, levették a kabátjukat, Réka ide-oda sétálgatott és képzeletben berendezte a lakást.  

  - Tetszik a ház? Tudnál velem itt élni?

  - Tetszik. Nagyon szép lesz az otthon és a házad is.

  - Nem válaszoltál a második kérdésemre - ölelte magához a tébláboló lányt.

  - Mert nem tudom rá a választ. És mondd csak, az esetlegesen születendő cigány vérű közös gyermekünket is elfogadnád? Annak hol lenne a szobája?

   Gáspár érezte a lány mély sértettségét, amit Kinga okozott neki. Próbálta megnyugtatni.

  - Méregből mondta Kinga. Ne foglalkozz vele! Butaság! Nem elég érett! Veled ellentétben! De hát ő a lányom!

  - Most nem arra válaszoltál, amit kérdeztem.

  - Mire vagy kíváncsi? Ha gyereket akarsz, természetesen elfogadom. Miért ne? Talán még fel tudom nevelni. Nem érdekel, hogy cigány vagy nem cigány! Ez ostobaság! A gyerekszoba pedig az lenne, amelyiket te annak mondod!

  - Csak, hogy a te Kingád iszonyúan féltékeny lenne. És mi az, hogy elfogadod? Te nem szeretnél tőlem egy gyereket? Na jó, hagyjuk ezt a témát, mert idegesítő. Éhes vagyok. Lehet itt valahol ebédelni? - nézett most Réka láthatóan sértetten a férfira.

    Gáspár elgondolkodott, a lányára gondolt, majd Rékát nézte. Most érezte, hogy mekkora feszültség van a lánya és Réka között. Ettől elszomorodott megint. Kicsit fáradtan válaszolt.

  - Útközben majd megállunk egy nagyobb helyen, ahol étterem is van… Egyébként pedig csak a korom miatt nem beszéltem gyerekről, azaz közös gyermekről. Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. Miért is ne szeretnék egy ilyen gyönyörű nőtől egy gyermeket - magához ölelte Rékát, csókolgatta, aki most hirtelen szabadkozni kezdett.

  - Na, jó, értem én Gáspár! Csak a korodról ne beszélj annyit a jövőben!  Akkor öltözzünk, és induljunk! – mondta határozottan és kissé keményen Réka.

    Hazafelé tartva már vidámabb lett köztük a hangulat. Gáspár este tévézett, Réka óravázlatot állított össze. Majd vacsoráztak.  Réka az ágyban mintha elbódult volna, vagy ördög szállt volna belé, szeretgette és dédelgette Gáspárt, aki úszott a Réka által adott gyönyörökben.

 

 

10

 

    Másnap reggel együtt ébredtek, Rékának ezen a napon három utolsó órája volt, így ráért később bemenni a gimnáziumba. Kávét főzött, reggelit készített, miközben Gáspár a fürdőszobában tussolt. Majd jókedvűen, pihenten ültek asztalhoz. Gáspár egy pici csókot adott reggeli előtt Réka arcára, aki vidáman, csillogó szemmel mosolygott vissza rá.

   - Pirítóst készítettem, dzsem, lágy tojás, retek. Jó lesz?

  - Isteni! - nézett rá vidáman Gáspár, kenyerét vajazta és közben beszélt.

   - Mi lenne, ha ma érted mennék a suliba? Este elviszlek valahová!

   - Miért milyen nap van ma? Ünnep? - nézett rá kacéran Réka és beleharapott egészséges, szép fehér fogával a pirítósba.

  - Igen. Ünnep. Kettőnk találkozásának az ünnepe. Még igazán nem voltunk így együtt, vegyél fel egy szép, elegáns ruhát és a többit majd meglátod!

  - Nincs elegáns, szép ruhám.

  - Akkor veszünk egyet és a legszebbet!- mondta határozottan a férfi.

  - De nekem erre nincs pénzem. És szerintem felesleges is.

  - Ne mondd ezt! - fogta meg Réka kezét Gáspár - Olyan szép éjszakám volt, hogy ezt meg kell ünnepelnünk!

  - Nahát! Ilyenben még nem volt részem. Talán igaza van a lányodnak, Kingának. Tudok valamit. Akár konzum kurva is lehetnék, a cigány véremmel, nem igaz?

   Gáspár arca elkomorult – Most miért mondtad ezt? Tudom, hogy szívből, érzelemből jött tőled minden. Ennyire haragszol Kingára?

   - Ennyire. Ha láttad volna itt, akkor megértenél…

  - Réka! Valaki, mintha kopogott volna az ajtón, nem hallod? Nem jó a csengőd?

  - De jó. Nem tudom ki az, megnézem. Talán Roland - felállt, belebujt a papucsába, valóban Roland kereste.

  - Zavarok? Bocs, csak a vázlataid kellenének, amit ígértél…

  - Gyere be! Itt van Gáspár is! Legalább megismered. Éppen reggelizünk. Menj előre!

  Gáspár kíváncsian nézte a fiatal fiút, aki elnézést kért, majd bemutatkozott.

  - Tudod, ő a mellettem, azaz felettem lakó szomszédom, és egyben ifjú kollégám - mondta Gáspár felé magyarázatul Réka. Majd Roland felé fordult - Mindjárt hozom a régi vázlataimat, használj belőle, amit érdemesnek tartasz. Én csak később megyek, most nem tudlak bevinni.

  - Nem, nem is érdekes. Köszönöm, nagy segítség lesz. Tudod tegnap kicsit lumpoltam, és nem igazán készültem. Látszik, hogy kezdő vagyok… - átvette a lánytól a vázlatokat - További jó étvágyat és bocsánat a zavarásért.

    Roland és Gáspár is kíváncsian nézegette egymást, majd a fiú elköszönt és távozott.

  - Na, folytassuk! Reggelizzünk! - mondta ekkor Réka és Gáspárra nézett. Majd látva a férfi rossz kedvét, megkérdezte.

  - Mi a baj? Csak nem vagy féltékeny? Ő egy új kolléga, én szereztem neki az albérletét. Remélem semmi rossz gondolat nem fordult meg a fejedben.

  - Hát, nem is tudom. Kicsit furcsa, hogy csak úgy reggel beállít hozzád, mintha bejáratos lenne ide…

  - Jaj, Gáspár! - tette le a kanalát Réka - Hagyd abba! Nem bírom az alaptalanul féltékeny pasikat! Amúgy meg éppen ő volt a kedves lányod cirkuszának a tanúja…

  - Jaj, de kínos! Tényleg? De hát miért baj, hogy féltelek? Szeretlek, és miért ne lehetnék féltékeny.

  - Azért mert én nem adtam rá okot. És különben is, én soha nem hazudnék neked. Akár hiszed, akár nem. Szeretlek Gáspár. Soha ne legyél féltékeny! Visszatérve a délutánra!  Akkor gyere értem! Fél háromkor kint várlak a kapuban. Te, mit csinálsz addig? - közben lepakolta az asztalt, rendezkedett, Gáspár öltözni kezdett.

  - Én felkeresem egy volt osztálytársamat, képviselő lett. Van egy kis elintézni valóm vele. Sokat segített eddig.

  - Melyik oldalon áll? - nézett meglepődve Gáspárra a lány.

  - A kormány tagja. De miért? Te politizálsz?

  - Nem. De én is jobbos vagyok, ezt azért tudnod kell. Hiszek ebben  a vezetésben, még ha időnként hibázik is.

  - Nem hinném, hogy nekünk politizálni kellene! De nem vagyok sem jobbos, sem balos. Csak nemzeti. Hazámat szerető normális polgárnak tartom magamat  - nézett Gáspár a lányra miközben öltözködött.

  - Na, majd egyszer elbeszélgetünk kicsit a világ dolgairól is - Gáspár odament Rékához, átölelte, hosszan megcsókolta – Szeretlek! Jó, hogy vagy nekem.

   Réka elmosolyogta magát, kikísérte a férfit, majd utána kicsit rendbe tette a lakását. Közben azon gondolkodott, vajon milyen kapcsolatrendszere lehet Gáspárnak a magasabb körökben. Már több beszélgetést elcsípett, amikor testvérével sutyorogtak. Szülei, talpig becsületes ember voltak. Ők álltak előtte példaként. Nem kedvelte a becstelenül meggazdagodó embereket.  Remélte, hogy  Gáspár ügyeinél ez nem áll fenn.

    Délelőtt három testnevelés órát tartott, ő maga is felfrissült, együtt tornázott a lányokkal, akik nagyon hamar megkedvelték és már lassan összeállt a művészi torna csapata is.Ügyes lányok voltak, akik szívesen dolgoztak vele. Az utolsó óra után leült Roland mellé a tanáriban.

  - Remélem, nem okoztam nagy kalamajkát reggel? - nézett most Roland Rékára.

  - Nem. Bár, Gáspár nem olyan rugalmas, mint én, tudod más korban nőtt fel. Nem szimpatikus neked?

  - Nem ismerem. Nem tudom. Nem mondom jóképű, de azért valahogy hozzád mást képzeltem, ne sértődj meg! De biztosan jól megvagytok! Ahogy elnéztelek benneteket, békés reggeli egy polgári családban… - elnevette magát.

  - Na, ne szemtelenkedj! Neked biztosan szokatlan a korkülönbség közöttünk. És te? Nem találtál még magadnak valami kis barátnőt? Hogy te is ilyen békés polgári reggeliben részesülhess. De volt már ágyban is reggeli, elárulom!

  - Á csak vicc volt. Azt hiszem én is találtam egy kislányt, de ő még fiatal.

  - Mi az, hogy fiatal? Talán kiskorú?- nevette el magát Réka.

  - Dehogy. A tanárképzőn elsős. Aztán ma jön fel hozzám először.

  - Akkor kedves legyél, szeretetre méltó, hogy máskor is elmenjen hozzád! Értesz? - mondta kacagva Réka.  Látta, hogy a fiú zavarba jött, ránézett az órájára, majd felállt és indult kifelé - Mennem kell, Gáspár vár lent, programunk van. Szia! Majd találkozunk!

   Gáspár a járdán sétálgatott, fekete háromnegyedes  kabát volt rajta, Réka odaszaladt hozzá. Ő sem öltözött túl melegen. Gáspár kézen fogta, és elsétáltak a közelben lévő Váci utcából nyíló egyik kis utcába, ahol betértek egy híres divatszalonba. Gáspár kérésére egy  méregzöld, mélyen kivágott estélyi ruhát vettek és persze hozzá a többi kiegészítőt. Amikor már az utcán voltak, Réka belekarolt Gáspár karjába, arcon csókolta.

  - Köszönöm. Azt hiszem jól választottunk. Bár elképzelni nem tudom hová viszel ilyen elegáns ruhában. De szerintem gyönyörű leszek benne. Majd meglátod! Nem fogsz szégyenkezni! Jó sokba kerülhetett! Szégyenletes, hogy ennyit költesz rám… De neked biztosan megérte! 

  - No, azért nem minden alkalommal költekezek így, de erre a ruhára most szükséged lesz - mondta határozottan, Gáspár. Majd a lányára gondolt és arra, hogy micsoda különbség van Réka és Kinga között. Sokkal érettebbnek, sokkal intelligensebbnek tartotta Rékát.  Bár ezt még magának is nehezen vallotta be. De eddigi tapasztalatai ezt igazolták.

  - Akkor most menjünk haza! Fürdés, smink, és este hová is megyünk? - kérdezte továbbra is vidáman Réka.

  - Meglepetés! Majd meglátod! – betessékelte Rékát az autójába, és hazafelé indultak.

    Rékának este valóban nagy meglepetésben volt része, mert a Gellért Szálló egyik termében, egy zártkörű rendezvénybe került, ahol magas beosztású férfiak, mérnökök, doktorok, vállalkozók vettek részt. Mint kiderült, vállalkozók összejövetele volt. Meglepődött, hogy Gáspárt mennyi ember ismeri, hogy milyen népszerű.

    Réka nem zavartatta magát, egy pohárral a kezében sétálgatott, majd az egyik feleség mellé lépett és diskurálni kezdett. Aztán nagy vacsora következett. Réka csak ámult-bámult, hogy mi folyik itt. Életében nem volt hasonló helyen. Látta, hogy a férfi szemek gyakran rajta feledkeznek. Ő pedig bájosan visszamosolygott ilyenkor rájuk. Magában dühös volt, hogy ezt nem árulta el Gáspár. Meghitt, kettesben töltendő estére számított.

    Vacsoránál egy középkorú agyon festett nő ült mellette, aki nyafogva kérdezte tőle.

  - Te mivel foglalkozol édesem?

  - Hogy mivel foglalkozom?  - elgondolkodva nézett a nőre, és úgy döntött, hogy jó nagyot fog hazudni - Művészi tornát tanítok, magán iskolám van. És te édesem? - nézett rá és majdnem elkacagta magát, ahogy a nő fontoskodva felhúzta erősen kihúzott szemöldökét, majd ujjával finomkodva kezébe vette pezsgős poharát. Ivott egy kortyot, csak azután válaszolt.

  - Én nem dolgozom édesem. A férjemnek több autószalonja van, tudod? De, remek lehet a te vállalkozásod! Igazán remek!  Biztosan jól megy! És a férjed?  A férjeddel vagy?

  - Hát persze. Ő építész, főépítész - hazudta neki Réka, mivel úgy érezte semmi köze ehhez a nőhöz és teljesen mindegy, hogy mit is mond neki. Aztán vacsora után zene szólt és Gáspár táncolni vitte Rékát.

 - Te hová hoztál engem? Megőrültél? Mi közöm van nekem mindehhez?  Meghitt vacsorára gondoltam, és helyette üzleti vacsora, bájolgás.

  - Réka! Nekem ez fontos. Amúgy meg büszke vagyok rád! Te vagy a legszebb és a legfiatalabb. Nekem jól esik, hogy itt vagy. Látod, mindenki elhozta a feleségét vagy a barátnőjét. Egyedül nagyon rossz lett volna most nekem. Kálmánnak is itt lett volna a helye, de nem jött, igazából neki kellett volna itt lennie. Az a szőke férfi, akivel beszélgettél…

  - Mi van vele? Az legalább értelmes férfi volt. Kálmán?  Tulajdonképpen nem értem, nem is tudom, hogy ti pontosan hogy is vagytok most.

  - Az a férfi nagyon el volt ájulva tőled és irigyelt, hogy ilyen szép barátnőm van, aki talán még a feleségem is lesz. Kálmán?  Nem tudod? Persze, nem beszéltem eddig róla. Majd lassan mindent megértesz.

Építészet, belső építészet, régi épületek felújítása, sokrétű a vállalkozásunk. Különben nem tudtam volna létrehozni az álmomat a szülőfalumban.

  - Nem sok ez neked? Most igazán meglepődtem - érdeklődve nézett a férfira.

  - Lassan tizennyolc éve létezik ez a vállalkozás, és nagyon normálisan megy. De szeretném majd csak az otthont vezetni. Ezért kell részt venni ilyen összejöveteleken is. Pályázatok és különböző… De nem untatlak… Még egy félóra és elmehetünk. Bírd ki! Jó? Kicsit magadra hagylak... - azzal elment egy nálánál idősebb férfihoz, akivel elmerülten társalgott. Réka leült egy székre és elmélázva nézte a csoportokat. Most már volt valami belelátása, hogy ilyen a kapitalizmusban a vállalkozói világ és már ilyen partikra járnak azok, akik számítanak valamit, de neki, érezte, ehhez semmi köze. Aztán amikor már hazafelé mentek, fáradtan ült Gáspár mellett, aki magyarázkodni kezdett.

  - Ne haragudj rám! Néha részt kell vennem ilyen partikon is, és szeretném, ha mindig velem lennél majd. Nem sokszor fordul elő. Ha ez vigasz. Amíg Kálmán bírja, majd eljön ő.  Amúgy meg egészen feltaláltad magad. De ezt tudtam előre. Könnyen kommunikálsz.

  - Nem is erről van szó, de nem ezt ígérted. Egy szép, hangulatos, romantikus vacsorára gondoltam kettesben. És helyette? Hát, tudod, ez nem az én világom!  És bizony elárulom, hogy egy-két fontoskodó rémbanyának, már megbocsáss, jó nagyot lódítottam. Persze, azért akadt egy-két normális ember is. Megnyugtatlak, azokkal normálisan viselkedtem. Mondd csak! A feleséged is eljárt ilyen helyekre?

  - Miért kérdezed?

  - Csak úgy. Kíváncsiságból.

  - Nem. Nem kedvelte ő sem az ilyent. És nem tudott úgy viselkedni, ahogy te. Ígérem,  hogy a szép, romantikus vacsorát  megkapod tőlem máskor, kárpótlásul!

  - Jól van, nem haragszom Gáspár. Még ahhoz is fáradt vagyok, hogy haragudjak rád. Megérkeztünk. Gyere! Most lefürdünk, és ájultan belefekszünk az ágyunkba. Ezek után minden másra képtelen lennék. Tudom, reggel korán kelsz, utazol le, egy hétig nem látlak - szinte vonszolta magát Réka, majd vetkőztek és pontosan úgy feküdt le az ágyba, ahogy azt elmondta. Ájultan. Percek múlva elaludt. Gáspár nézte a lányt, kedve lett volna szeretkezni vele, de hagyta aludni. Feje alá tette a kezét és azon gondolkodott hogyan engesztelje ki a lányát, hogyan hozza rendbe Réka és Kinga között a feszült kapcsolatot. Érezte, hogy ez döntő dolog lesz a további életükben.

 

11

 

   Kálmán és Bella a következő hétvégére tervezte Gáspár születésnapi ünneplését. Miután Kálmán hazatért a munkájából, ledőlt a szobájában. Bella és Melinda a nappaliban beszélgettek. Kingát várták.

  - Azt hiszem anyu, Rékát is illene elhívni. Nem tudom, hogyan oldjuk meg, de ebből nagyon kellemetlen dolgok lehetnek. Egyáltalán! Gáspárnak már mondtátok ezt a népünnepélyt? Aztán jön a karácsony. Hogyan tartjuk?

  - Arra gondoltam, hogy azt majd ezen az ünnepen közösen megbeszéljük. Vagy mindannyian együtt töltjük a szentestét nálunk, vagy csak karácsony másnapján találkozunk.

  - Szerintem a szentestét töltse mindenki a saját kis családjával, vagy a párjával. Bár nem tudom, Kinga mit szól hozzá? Hiszen most mindenkinek van párja. Gáspárnak is ott van Réka.

   Közben Kálmán is kijött hozzájuk, leült az asztalhoz, Bella kávét hozott neki, majd folytatták volna a beszélgetést, de ekkor már Kinga is megérkezett. Végig csókolták egymást, a lánynak kicsit vizes volt a haja, a hóeséstől.

  - Esik a hó? Na, akkor jó kis latyak lesz megint. Apád caplathat a sárban…

  - Miért?  Lement? - nézett a nagybátyjára Kinga.

  - Hát persze… Miért? Nem beszéltél vele?

  - Nem. Tudod, nem érdeklem már… Sülve-főve együtt van az újdonsült barátnőjével. Szerintem teljesen a befolyása alá került. De majd én teszek róla ! Szegény anyukám, ha tudná! Persze, tudom én, hogy apa nem egyszer szerzett neki sok keserű estét a kis kiruccanásaival…

    Melinda elnézte a kissé kövérkés, hosszú, barna hajú unokatestvérét és látta, hogy szeméből csak úgy süt a Réka iránt érzett gyűlölete. Nem is értette, hogy ez miért van. Azt gondolta megpróbál vele majd beszélgetni erről, de csak kettesben.

  - Édes kislányom! Inkább örülnöd kéne, hogy édesapád végre boldog és nem magányos. Nem tudom, mit emlegetsz olyan dolgokat, amiről te semmit nem tudhatsz.  Ez már beteges Kinga! Gáspár szerette édesanyádat.  És szeret téged az apád, de hát te utasítod el a kamaszos viselkedéseddel. Maholnap igazi felnőtt leszel, orvos, férjhez mész… - próbálta magyarázni Bella, de Kinga közbeszólt.

  - Nem megyek férjhez. Össze vesztem Andrással, aki védte ezt a kis számító...  Hadd, ne mondjam ki! Még őt is levette a lábáról.

  - Te féltékeny vagy Rékára Kinga, betegesen féltékeny…- szólt most emelt hangon Melinda.

  - Nem te vagy bizonyos helyzetben. És nem vagyok féltékeny, csak tisztán látom a dolgokat.  Apám nem tudott egy magához való nőt találni? Hát nem. Mert ez a kis izé... Majd kiforgatja apámat.

  - Gyerekek! Hagyjátok! Kinga te pedig ne fantáziálj! Azért remélem, a szakításod nem komoly? - kérdezte most Kálmán Kingától.

  - De igen. És én lemegyek apához, ahogy szerette volna.  Remélem, hogy jövő őszre beindul az otthon, apa mutatta a ház tervrajzát. Nagyon szép kis ház lesz! Van kedvem lemenni most már.

    Melinda kétkedve és meglepetten nézett rá.

 - Lemész? Férj nélkül? Hol találsz majd magadnak partnert? Te megőrültél? És miért szakítottál Andrással, hiszen már eljegyeztétek egymást. Apád tudja ezt az egészet?

  - Nem. Még nem. Majd a szüli napján, elmondom neki. Biztosan örül, hogy vele megyek.

  - És Réka? Mit gondolsz? Azt hiszed, hogy miattad szakítani fog vele? Vagy egyáltalán hogyan képzeled? Együtt laktok?

  - Na, gyerekek! - szólt közbe ismét Kálmán - Ez Kingára, az apjára, no, meg Rékára tartozik.

  - Na, na! - szólt közbe most Bella - Nem egészen így van. Illetve, nem szeretném, ha itt közületek bárki is boldogtalan lenne. Szerintem Kinga elhamarkodta a dolgot. De még kibékülhet Rékával is! Hiszen nem tehet mást…

  - Én? Soha! Csak nem gondoljátok, hogy majd a kis gyermekét, mint a testvéremet nézegetem? Réka beül az apám által nehezen teremtett készbe. Számító kis dög!

  - Kinga! - szólt most rá Melinda - Beszélhetnénk négyszemközt?

  - Nem. Nem tudsz rávenni semmire. Tudjátok az a helyzet, hogy jól kiosztottam Andráskát is! Még pártfogásába vette azt a nőt. Tudom, hogy apa még el van ájulva a testétől, de majd előbb-utóbb megszokja és megunja. Mit kezd ott lent a faluban a városhoz szokott lány? Az a férfi pecér!

  - Hát, kislányom, ebből elég! - állt föl most Kálmán - A hétvégén itt születésnap lesz, apádé és nyilván Réka is itt lesz. Nem szeretném, ha te…

  - Itt lesz? Na és? - elbiggyesztette a száját - Legalább megtudja a jó hírt… - idegesen kacarászni kezdett, majd felállt - Látom, idegesítelek benneteket, nem is tudom, miért jöttem hozzátok… Látom, ti is Rékácska pártján vagytok.

   Melinda felállt. Nyugtatgatta a lányt, de sikertelenül.

  - Elmegyek haza. Majd akkor vasárnap jövök. Lehet, hogy apám mégis megfordul majd nálam addig.

  - Várj meg Kinga! - Melinda is öltözködni kezdett - Elviszlek haza és beszélgetünk - kezével csendre intette a megszólalni akaró szüleit. Látszott, hogy Kinga idegei hadilábon állnak. Együtt távoztak a lakásból.

   Kálmán és Bella csak nézték őket és csóválták a fejüket.

 - Nem kellene ezt a születésnapot elhalasztani? Vagy meg sem tartani? - nézett a feleségére Kálmán - Botrányra számítok, és nem hiányzik senkinek. Ez a lány teljesen ki van akadva. Nekem érthetetlen. Az anyja volt ilyen féltékeny természetű, szegény öcsém sokat szenvedett tőle.

  - Na, időnként okot is adott rá… Vagy nem?

  - Mit tudom én? Nem hiszem, hogy…  Igaz, mindig odafigyelt a csinos nőkre, de nem tudok róla, hogy komolyabb ügye lett volna. Szerette Mariannát, de ezt te is tudod. Amúgy meg örülök, hogy társra talált. Réka végül is szép és okos lány. Sokkal érettebb, mint Kinga. Nem csodálkozom, hogy Gazsi beleszeretett. Hallottam, hogy vele volt a vállalkozói esten. Péterrel találkoztam…

  - Tényleg? Akkor nagyon komoly szándékai lehetnek az öcsédnek. Réka alaposan elcsavarta a fejét.

  - Nagyon dicsérte a lányt Péter, még tán irigyli is az öcsémet… Tudod, ő sem veti meg a szép asszonyokat… Azt mondta, hogy egy elegáns, finom, karcsú fiatal lány oldalán megjelent az öcsém. Kérdezősködött felőle…

  - Mi a fene? Talán még öltözteti is a lányt? Na, és te?

  - Nem értem a kérdésedet. Nekem itt vagy te Bella. Gáspárnak pedig Réka. Ennyi.  Kíváncsi vagyok, Melinda mit tud elérni Kingánál, de elolvasom az újságot, ha nem haragszol - megsimogatta felesége vállát, homlokon csókolta, majd újsággal a kezében visszaindult az egyik szoba felé.

 

12   

 

   Melinda felkísérte Kingát a lakásába. Nyugtatgatta, egy meleg teát főzött neki. Majd leült mellé a szófára.

  - Jó ez a tea. Megnyugtat majd. Kinga! Én azt gondolom, hogy te hirtelen haragodban szakítottál Andrással. Nem jelentkezett, azóta?

  - Dehogynem. Tegnap visszahozta a kulcsot és lehúzta a gyűrűt az ujjáról. Akkor én is azt tettem. Megfogtam a két gyűrűt és kivágtam az ablakon. Majd elordítottam magam, hogy tűnés! Ő pedig eltűnt. Azt mondta ma telefonon, mert hívtam, hogy többet látni sem akar, hogy én egy beteg liba vagyok - elsírta magát - Nincs senkim. Se anyám, se apám. Az anyám meghalt, az apám pedig nem törődik velem. Egy kis kurvára pazarolja az idejét.

  - Kinga! Felnőtt nő vagy! Hogy beszélhetsz így? Maholnap már praktizálsz. Rosszak az idegeid. Igazán kezeltethetnéd magad… Túlságosan felfújtad apád és Réka kapcsolatát. Nincs abban semmi rossz, hogy két ember szereti egymást. A sors úgy hozta, hogy összejöttek. Miért haragszol ennyire Rékára, hiszen jó barátnők voltatok...

  -  Már felnőttek voltunk, amikor megismertem, és ő akkor már egyedül élt. Láttam, hogy mennyi pasi van körülötte. Ha elmentünk valahova ő volt a társaság középpontja, neki rögtön akadt valaki, mert olyan furmányos módon tudott nézni azzal a nagy szemével…

  - Jaj, ne beszélj hülyeségeket ! Ez már a múlt… Te is megtaláltad a párod! Vagy, ha András már nem lesz, majd találsz mást!

  - Ilyen kövéren? Nézz rám! Most bánatomban még többet eszem!  És különben is, Andrást is miatta veszítettem el! Ha nincs ez a Réka probléma, akkor talán soha nem veszünk így össze. Mondtam már, hogy beleül a készbe! Érted?

  - De hát ez a lakás már a tied.  Úgy tudom. Nem kis dolog. Gondoskodott rólad édesapád.  Neked adta, hogy legyen otthonotok. Ő most új otthont épít.

  - Persze, annak a csodálatos kis nőjének! És, ha vele történik bármi, mit gondolsz ki lesz az örökös? Majd az új gyermeke, meg a szép Réka…

  - Ez a dolog foglalkoztat? Te jó Isten! Hát ezen nem tudok segíteni. Kár, hogy így gondolkodsz. Szerintem, apád sok mindenben támogatna, és hát neki is lehet új élete. Végre nem magányos és boldog. Ha másik nő lenne, akkor is ugyanez lenne?

  - Nem egészen. Egy korban hozzá való … Nem szülne már például, és, és… Na elég! Ne papolj nekem itt Melinda! Majd intézem a sorsom. Tanulnom kell most. Egy biztos, hogy lemegyek apához dolgozni.

  - Te tudod Kinga. Én a helyedben nem tenném! Vagy pedig csak akkor, ha apád is beleegyezik.

  - Mi? Mi az, hogy beleegyezik? Ő találta ki. Persze, akkor még nem volt a kis barátnője. Mit gondolsz? Mit csinálna ez a nő abban a faluban? Tespedne egész nap. Élősködne… Apa egy idő után megunná, egészen biztos.

  - Hát én ebben nem vagyok biztos, Réka szeret dolgozni. Figyelj! Én most elmegyek, de hétvégén, apád születésnapján, ne csinálj botrányt! Ha megkérhetlek!  Apádnak sem esne jól.

   Kinga idegesen felállt, az ablakhoz ment, majd visszasétált Melindához, szinte meredt tekintettel nézett rá és szinte suttogva mondta:  - Ne féljetek, nem lesz botrány, csak kis meglepetés! És most menj el te is!

   Melinda rökönyödve nézett rá, nem is válaszolt semmit, felvette a kabátját, visszafordult.

  - Akkor, szia! Remélem, észhez térsz, előbb-utóbb!

    Melinda ránézett az órájára és beülve a kocsijába felhívta Rékát, majd rövid idő múlva csengetett a lakásán. Már este hét körül járt az idő, de úgy érezte a történtek után, beszélnie kell Rékával.

   - Gyere beljebb! Foglalj helyet! Főztem egy jó kis gyümölcs teát. Vagy másra vágysz? Egyébként régen láttuk egymást! - Réka tudta, hogy valami fontosat akar közölni vele Melinda. Próbált nyugodt maradni.

  - Hát igen. Még a nyáron. A tea jól fog esni. Köszönöm – leült és Rékára nézett.  Megállapította, hogy tényleg szép. Eddig nem igazán foglalkozott ezzel a kérdéssel.

  - Leülök én is - nézett rá Réka, majd belefészkelte magát a kényelmes fotelba - Sejtem, hogy Gáspár vagy Kinga miatt jöttél. Igaz? - beleszürcsölt a teájába.

  - Értelmes ember vagy, jól sejted Réka. Nem akarok beleavatkozni a dolgotokba, de ma döbbenetes dolgokat éltem át. Én egészséges embernek érzem magam, egészséges gondolatokkal élek, de amit ma Kinga produkált, az megijesztett - ekkor részletesen előadta a náluk, majd Kinga lakásán lejátszódott jelenetet. Réka feszülten hallgatta, időnként kezét összekulcsolta, hátradőlt a fotelban, majd amikor Melinda mondandójának a végére ért csendesen megszólalt.

  - És most én mit tegyek? Lépjek ki Gáspár életéből? Akkor visszaáll minden a helyére? Tényleg én vagyok az oka mindennek? Azt hiszed?

  - Nem. Ez a lány beteg és féltékeny rád. Hogyan voltatok ti barátnők, nem is értem?

  - Olyan nagyon mély, igazi barátság soha nem volt köztünk, talán csak együtt mászkáltunk uszodába, ide-oda. Így utólag nézve, nem igazi barátnői kapcsolat volt azt hiszem. És én nem tehetek arról, hogy olyan vagyok amilyen.

  - Nem kérdezem, hogy mi köt Gáspárhoz, mert semmi közöm hozzá, de sejtem, hogy igazán szereted. Ő meg , ahogy a szüleimtől tudom, imád téged. Feleségül mész hozzá, ha úgy adódik?  Akkor is, ha esetleg Kinga tényleg leköltözik az apjával?

  - Szeretem, és lassan kezdem csak megismerni, mint embert, mint férfit. Ne érts félre. Nagyon vonzódunk egymáshoz és nagyon jó a kapcsolat közöttünk. De én most kezdem látni az ő életvitelét, az ő esetleges problémáit, gondjait. Sejtem, csak sejtem, hogy mit visz a vállán. És én nem biztos, hogy ebben tudok neki segíteni.  Legfeljebb a szerelmemet és otthoni gondoskodásomat tudom neki adni.  Ha baj van, akkor mellé tudok állni.  Én mással foglalkozom, mint tudod. Félek is ezért …

  - De hát ez egy férfiembernek elég kell, hogy legyen. És valljuk be, nem utolsó dolog, hogy te hozzá képest fiatal nő vagy, dekoratív, szép. Örömét leli benned.

  - Hát igen. Ez egy darabig biztosan elég.

  - És szülésre, gyerekekre nem gondoltál, vagy ő? - kérdezte most kíváncsian Melinda.

  - Lassan benne vagyok a korban. Persze, hogy gondoltam. És miért ne kívánnám, hogy tőle legyen gyerekem? Ő sem zárkózik el a gondolattól. De hát… Nem is tudom. A kérdésedre pedig, hogy lemennék-e vele, hogy feleségül mennék-e hozzá? Nem tudom. Még most sem tudom.

  - Miért? Kinga matt?

  - Azt hiszem, ha Kinga lemegy oda, akkor én nem megyek. Tudom, hogy semmi jó nem sülne ki belőle.  Pedig tényleg szeretem Gáspárt. Miattam taszítsa el a lányát? Örökös lelkifurdalásban éljen? Érzelmes ember. Aztán én szeretem a munkámat.  Nem is tudom, mit kezdenék ott? 

  - Jaj, de nehéz helyzetben vagy most te is. Sajnállak Réka. De biztosan megoldódik minden. Csak idő kérdése. Tudod, azért jöttem el, hogy ha hétvégén jössz… Ne érjen váratlanul semmi és főként nem szeretném, ha botrány lenne… És a karácsonyt? Hogy töltitek? Beszéltetek már róla?

  - Nem beszéltünk erről. Itt nálam, kettesben szeretném.  Pedig nagyon közeledik már a karácsony! De ne aggódj! Majd lesz valahogy. Legfeljebb megsérülünk lelkileg néhányan. Lehet, hogy éppen én vagy Gáspár lesz a sérült…- elkeseredetten nézett Melindára, miközben kortyolt a teájából.

  - Ne állj ilyen pesszimistán a dologhoz. Ne hagyd magad! És Gáspárt se hagyd el! Hátha Kinga is magához tér. Nem is értem. Teljesen kifordult magából. Mintha nem is ő lenne.

  - Én a magam részéről nem kívánok vele kapcsolatot tartani, amit nekem itt a házam előtt mondott, soha az életben nem felejtem el. Akár beteg lelkű, akár nem. És egyáltalán, hogy mindenáron a boldogságomat kívánja megakadályozni… De hát ez Gáspáron is múlik.  És köszönöm, hogy eljöttél. Nem mondom, hogy most vidám lettem ettől, de legalább tudom, hogy mire kell felkészülnöm.

  - Na, ennyi. Megyek, mert elszaladt az idő.

  - És ti? Jól vagytok?- kérdezte most másra terelve a szót Réka.

  - Vagyunk. A lapnál, ahol dolgozom, jól érzem magam. Nem könnyű a házasság sem Réka… Csak a baba nem akar jönni… De azért bizakodóak vagyunk. Megyek, és örültem a találkozásnak - Réka az ajtóig kísérte, majd amikor egyedül maradt és visszafordult a szobájába, összecsapta a kezét: - Istenem! Miért bántasz? Mit vétettem?  Senkim sincs! - lezuhant a heverőre és hangos zokogásban tört ki.