Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Réka/ 6 - 8.fejezet

      

6

 

     Október eleje volt. Réka ekkor már munkahelyet változtatott, egy belvárosi gimnáziumban tanított, éppen vége volt az órájának. Naplóval a hóna alatt lépett a tanáriba. Az igazgatónő egy fiatalemberrel járkált a teremben, láthatóan új kolléga volt, akit mindenkinek bemutatott.

  - Na, jó, hogy te is itt vagy Réka. Ismerkedjetek meg, kolléga lesz. Az idén végzett.

   Réka kezet fogott a nálánál magasabb, barna hajú fiúval, mint kiderült ő is testnevelést tanít majd. Réka örült is a hírnek, mert elég sok volt a helyettesítési munkája. Leültek egymás mellé.

  - Ne haragudj, hogy is hívnak? - kérdezte aztán a fiú tőle.

  - Rékának. És téged? - elnevette magát - Valahogy bemutatkozáskor soha nem értem meg a neveket. Ez már csak így marad.

  - Varjas Rolandnak. Most végeztem az idén. Te?

  - Én meg Telkes Réka vagyok. Így teljes. Már régen végeztem, öreg róka vagyok hozzád képest! Már öt éve tanítok, de itt csak az idén kezdtem. Eddig általános suliban dolgoztam. Létre akarok hozni egy művészi tornász csapatot. Szóval vannak elképeléseim a tanításon kívül.

  - Jó ötlet. Én meg kosaraztam, talán lehet itt… Nem tudsz egy albérletet?

  - Nem pesti vagy?

  - Nem.  balatoni gyerek vagyok… A rokonaimnál lakom átmenetileg…

  - Értem - Réka elnézte a barna hajú vállas fiút, majd hirtelen ötlettel megkérdezte.

  - Van egy kiadó lakás mellettem, elég jó hely. Igaz, hogy kicsit kint van, de jöhetsz velem is , ha úgy adódik.  Mármint kocsival a metróig.

  - Hát … Nem is tudom - nézett a fiú Rékára - a belvárosban gondoltam, de azért megnézem, hátha megtetszik.

  - Van még órád?  - kérdezte tőle Réka - Mert én már végeztem.

  - Még egy… Sajnos! Mondd meg a címet! Vagy a telefonszámukat nem tudod?

  - Megvárlak! Elviszlek. Tudod, a tulaj ott lakik nem messze egy családi házban, ez a lánya lakása, aki most külföldön van több évig. Sétálok addig egyet. Kocsival vagyok, és akkor kiviszlek. Na? Jó lesz így?  - kérdezte a fiút.

  - Köszi. Igen.  Igazán rendes vagy.  De becsengettek, mennem kell. Akkor óra után itt várok rád.

   Réka felvette a kabátját és kiment a gimnázium épületéből, kirakatokat nézegetett és váratlanul Kingával botlott össze. Összecsapták a kezüket, boldogan megölelték egymást. Egymás szavába vágva beszélgettek. A nyári falusi együttlét után nem volt idejük találkozni.

   - Te Réka! Ma eljöhetnél, egyedül leszek. Se apa, se András nem lesz otthon. Kibeszélgethetnénk magunkat. Képzeld! Apa belevágott az építkezésbe, illetve megvette a házat, és azt is átalakítja. Tudod lejár gyakran.  Keveset van itthon. Teljesen be van buzdulva. Bár nagyon búval-bélelt mindig… Még olyan jól néz ki, nem? Nem bánnám, ha egy jó, korban hozzá illő barátnője lenne. A férfiak olyan elesettek egyedül. Csak most látom…

    Réka szíve megdobbant, nem tudta felejteni a Gáspárral történt patak parti szeretkezést és Gáspárt sem, mint férfit. Kényszeredetten válaszolgatott Kinga kérdéseire, majd azzal váltak el, hogy estefelé esetleg felkeresi Kingát. Visszament a gimnáziumba, majd Rolanddal együtt hazafelé indult.

  - Messze van? - kérdezte tőle útközben a fiú.

  - Kispesten. Nem vészes. Viszont szép a környék, csendes. Majd megmutatom az én lakásomat is. Gyönyörű nagy teraszom is van. Majd meglátod. Az emeleten van egy háló, és fürdő. Lent pedig két szoba, nappali, konyha, fürdő.  Tudod a szüleim már jó pár éve, hogy meghaltak. Így aztán nekem ez a lakás bőven elég. No, de itt is vagyunk. Kiszálltak a kocsiból. Mint látod, ez egy kétszintes négylakásos sorház.

    Bementek a házba. Réka intézkedett, telefonált a tulajdonosnak, aki rövid idő alatt megmutatta Rolandnak a kiadó lakást. Réka utána behívta magához a fiút, megmutatta a saját lakását is, majd kocsival kivitte a metróig.

  - Nos, tetszett? – kérdezte útközben a fiútól Réka.

  - Nem rossz - felelte Roland - Bár a tied jobban tetszett.  Klassz kis lakásod van. De még gondolkodom. Lehet, hogy mégis szomszédok leszünk! - a fiú kiszállt a kocsiból, elköszöntek egymástól, majd Réka hazament.

     Ránézett az órájára. Eszébe jutott Kinga meséje az apjáról. Leült a fotelba, összegömbölyödött, és Gáspárra gondolt. Szinte még most is érezte teste minden porcikáját. Nem tudta elfelejteni a férfit. Miután hazajöttek a közös nyaralásból, Gáspár szülőfalujából, néhány nap múlva egy levelet kapott tőle. Azóta gyakran elolvasta, de nem válaszolt a levélre. Felállt, és kivette a levelet a kis komód fiókjából.

- ” Hiányzol! Csodálatos volt veled! És mégis, gyáván elengedtelek. Pedig, azóta sem tudlak elfelejteni. Váratlanul ért kitárulkozásod, szinte hihetetlen voltál! Azóta is ezerszer magam előtt látom szép testedet és vágyakozom utánad. Talán korán jöttél! Még nem birkóztam meg Marianna elvesztésével. Még nem egészen tudtam elengedni akkor… Talán ez is baj volt… Félek tőled! Azt hiszem ez az igazság! Félek, hogy nem felelek meg neked majd később. Olyan szép és fiatal vagy!  Pedig, ha velem lennél, köveket is megmozdítanék érted… Hiányzol! És azt hiszem, beléd szerettem! Gáspár.  „-

   Réka felállt és visszatette a levelet a fiókba. Ismét ránézett az órájára.

- Hát most mit tegyek ezzel a levéllel? - gondolta és szinte magában monologizált - Augusztus végén íródott, és az óta sem jelentkezett. És hogy fejezte be ezt a levelet? Azt hiszi, hogy belém szeretett. Akkor miért nem keres fel?  Ez legyen a biztatás nekem? Én kezdeményezzek talán? Ezt akarta? Hiszen egyszer már megalázkodtam, botor módon odakínáltam magamat gátlástalanul. Talán túl szabados voltam. Azt hiszi, hogy én egy olyan lány vagyok. Pedig ő egy érett tapasztalt férfi. Éreznie kellett volna, hogy nekem ő mindennél több. De hát ott a parton, annyira természetes volt nekem. Istenem! Szeretem én is! De én nem kezdeményezek többet! - így gyötrődött magában, felállt, ivott egy pohár vizet, és ekkor csengettek az ajtón - Ki a fene az?  Nem várok senkit - mondta hangosan magának, és hirtelen mozdulattal szélesre tárta a bejárati ajtót. Gáspár állt előtte. Réka szinte nem akart hinni a szemének.

   - Micsoda meglepetés! Gyere, beljebb! Foglalj helyet a nappaliban. Illetve, előbb add a kabátod, majd kiviszem - Gáspár visszament az előszobába, levetette a kabátját, pulóverben volt és farmer nadrágban.

  - Csak, most tudtam rávenni magamat, hogy meglepjelek! Egyedül vagy? Nem zavarlak? - hirtelen Réka keze után nyúlt, összefogta a lány két tenyerét, megcsókolta és halkan kérdezte tőle.

  - Nem késtem el?  A levelemet megkaptad? Nem válaszoltál rá.

  - Kellett volna? Ott a folyó parton mindent elmondtam, szóban és a testemmel is azt hiszem. Vártam rád Gáspár. Hosszú volt ez az idő.  Azt gondoltam, egyszer már odaadtam magamat, lehet, hogy túl gyorsan és váratlanul. És te utána visszautasítottál mindenfélékre hivatkozva. De hát ott és akkor, nekem annyira szépnek és egyszerűnek tűnt minden. Lehet, hogy nem úgy kellett volna. De gyere, üljünk le! Mit hozzak? Egyáltalán honnan jössz? Kingához mentem volna este, azt mondta, hogy lent vagy a faludban.

  - Igazad van mindenben. Azért azt a levelet el kellett, hogy küldjem neked. Azt mertem remélni, hogy majd te bátrabb leszel, mint én. Butaság volt tőlem. Igen. A szülőfalumból jövök egyenest hozzád. Lent sétáltam a most ködbe borult kopár patakparton és… Nagyon vágyakoztam utánad! Valami angyali sugallatra meggondoltam magam , és eldöntöttem, hogy eljövök hozzád. Azt sem tudtam, hogy itthon talállak-e, hogy van-e esetleg valakid.  De én bíztam… És most itt vagyok. És bevallom, baromi zavarban vagyok.

    Réka közben leült a fotelba, maga alá húzta a lábát, és csak nézte Gáspár őszülő haját, férfias barázdáit a homlokán, barna szemét, sűrű szemöldökét. Hallgatta, ahogy zavartan keresi a szavakat. Majd megszólalt.

  - Akkor most ketten vagyunk zavarban, de te vagy a férfi… Mégis, ahogy ismerlek… Tudom, hogy nekem kell bátorságot adnom neked… - mondta kissé rezignáltan Réka, majd felállt és Gáspár ölébe ült, két karjával átfogta a nyakát, szorosan hozzábújt és halkan a fülébe súgta - Látod?  Megint én teszek róla, hogy elfelejtsük a zavarunkat. Szeressük egymást, beszélgetni azután is lehet! - felállt, Gáspár felé nyújtotta kezét és az emeleti hálószoba felé ment vele. Gáspár tele volt vággyal, nagyon kívánta a lányt, de igyekezett uralkodni magán és odaadó szeretgetéssel nem sietett el semmit Réka legnagyobb örömére.  Gáspár megállapította, hogy Rékában tapasztalt, értő szeretőre akadt. Csendben és szótlan örömben feküdtek egymás mellett. Gáspár törte meg a csendjüket. A párnáját a háta mögé tette, kissé felült, ugyanezt tette Réka is.

  - Annyira tökéletes vagy nekem, mintha már ezer éve ismerné a testünk egymást Réka. És te jól mondtad akkor a patak parton. A testünk tökéletesen egymásra talált, és a lelkünk? Hiszen mi nem ismerjük egymást még. Csak, mint Kinga apját ismersz. Mint felnőtt férfit nem.  Nem zavar? - nézett most a lányra.

  - Nem. Nem zavar. Biztos vagyok benne, hogy a lelkünk is egymásra talált.  Jó, hogy mondod Kingát.  Fel kell hívnom. Megmondjam neki, hogy itt vagy?

  - Fel kell hívnod? Miért? Talán inkább ne beszélj rólam most. Majd idővel... - nézett kérőn Gáspár a lányra.

   - Miért? El akarod titkolni előtte a kapcsolatunkat? - kérdőn és sértetten figyelte Réka a férfit, majd felállt, meztelenül sétálgatott Gáspár előtt.

  - Nem, csak, én… Vedd, hogy ódivatú vagyok és… Túl durva lenne így, nem gondolod?

  - Én meg nem vagyok ódivatú. Szeretem az egyenes dolgokat. Félsz, hogy megharagszik rád? Hogy elveszíted a lányodat? Persze igazad van. Ez nem telefon téma.  Nyugodj meg, nem beszélek rólad. Csak kíváncsi voltam mit fogsz mondani.

  - Ne érts félre! Nem foglak eltitkolni. Felnőtt nő. Már nincs szüksége rám bizonyos értelemben. De hát azért ez nem ilyen egyszerű. Itt vagyok, veled vagyok és, mint egy kisfiú szerelmes. Úgy érzem magam, mint aki rossz fát tett a tűzre.

    Réka visszaült Gáspár mellé.  Megsimogatta a férfi arcát, majd tárcsázva a kezében lévő telefont, Gáspár fülébe súgta: - Boldog vagyok! Te hegyeket mozgató férfiember!   - majd visszaült a helyére és a telefonba beszélt.

  - Szervusz, Kinga. Közbe jött egy fontos és váratlan esemény. Így nem tudok menni. Majd elmondom. Ne legyél kíváncsi! - Gáspárra nézett - Eltaláltad! Na, szia. Majd beszélünk még máskor, és ne haragudj! - letette a telefont az éjjeli szekrényre, és Gáspár mellére hajtotta a fejét.

  - Meg vagy velem elégedve?

   Gáspár átölelte és csókolgatta - Azt már látom, hogy megfiatalodom melletted! De aggódom Kinga miatt. Mit fog szólni?

   Réka felkelt mellőle, kezét végig húzta Gáspár száján: - Ne aggódj előre! Nekem mindegy, hogy mit szól, bár azért nem szeretném, ha megharagudna rám. Majd meglátjuk… Most készítek valami gyors vacsorát. Megfelel? Biztosan éhes vagy!

  - Akkor felkelek én is…

  - Nem! - válaszolta határozottan, lefelé menet a konyhába Réka - Pihenj és elmélkedj, hogy miről beszélgetünk majd! Tálcán hozom a vacsorát.

    Gáspár visszafeküdt, mosolygott és máris könnyebbnek érezte az életét. Réka egy nagy tálcán tojásrántottát hozott, savanyút és teát.

  - Tessék, jó étvágyat! - keresztbe tett lábbal leült Gáspár mellé és jóízűen falatoztak.

  - Előbb is jöhettél volna! Tényleg miért nem tetted meg? - nézett kíváncsian Gáspárra.

  - Mert egy szerencsétlen, gátlásos férfi vagyok. Féltem. Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Mit fogsz szólni. Pedig gondolhattam volna, hogy te teljesen felszabadult, egyenes nő vagy. Nem taktikázol. És, ha nem kellek, legfeljebb elküldesz. De annyira őszintének tűnt a nyári ölelésed ott a parton…

  - Hát őszinte is volt. Már régóta vágytam egy nagy érzelmi kapcsolatra. Talán ezért kalandoztam annyit. Te meg kissé nehézkes, kissé félénk vagy, de jó szexpartner. Nekem ez fontos. És tudom, hogy mélyen érző ember vagy. Azaz nagyon érzékeny. Csak a gyávaságod, a kezdeti félénkséged…

  - Nahát azért olyan félénk és gyáva azért nem vagyok. Csak az elején… Tudod a korom az még zavar, hogy te milyennek látsz.

  - Ne aggódj! Jóképű férfi vagy.  Soha nem szerettem az éretlen fiukat. És ne foglalkozz a koroddal, inkább velem foglalkozz majd sokat! De itt alszol? - nézett hirtelen kérdőn Gáspárra, még a villa is megállt Réka kezében.

  - Ha megengeded… Persze, hogy itt alszom!  -  nevetette el magát aztán - Sőt, sokat szeretnék itt aludni, ha lehet.

  - Mi az, hogy lehet! Sőt! Kötelező lesz itt aludnod sokszor! De aranyos vagy! Gáspár beszéljünk komolyan! - letette a tálcát az ágy mellé. - Elég volt? Ne hozzak valami kis édességet? Én csak szövegelek itt.

  - Nem. Köszönöm. Vigyázok magamra. Egy ilyen szép nő mellett nem lehet elpocakosodnom.

  - Nem is vagy pocakos. De komolyra fordítva a szót. Mesélj! Kinga pár szóval mondta, hogy belevágtál egyedül a terveidbe és épül az otthon meg a te otthonod is.

  - Igen. Terveim szerint, és a ház is, amit megvettem. A nyár elejére készen lesz, ha minden jól megy. A lakás biztosan.  És nagyon remélem, hogy nem csak az én otthonom lesz. Lejöhetnél velem a hétvégén, megnézhetnéd a terveket és lehet, hogy még neked is van ötleted…

  - Azt gondolod, hogy… A terveidbe engem is beépítettél az én megkérdezésem nélkül? Szóval, a nyár vége óta te  akarsz engem… Én meg itt tespedtem egy nagy kérdőjelben! Annyit gondoltam rád! Mire volt ez jó? Ennyi időt elpocsékolni!

  - Lehet, hogy igazad van, de talán mindkettőnknek jót tett ez a várakozás. Azon a patakparton, ahogy kitárulkoztál nekem, ahogy odaadtad magad. Tudtam, hogy te és én összetartozunk, és bármi történik, de mi együtt fejezzük be.  Csak a bátorságom hiányzott hozzá. A ma este után pedig erről teljesen meggyőződtem.

  - Én már akkor a nyáron, ugyanezt mondtam neked. Milyen érdekes! Te sokkal tapasztaltabb vagy. Tudhattad volna, hogy komolyak az érzelmeim. De megértelek… Csak hát az, hogy én oda költözzek, és ott éljek? Ezt nem tudom most.  Te ott akarsz letelepedni?  

  - Van ilyen elképzelésem is.  Nem is kell most döntened.  Ha úgy gondolod, egyelőre csak nyáron jössz le, és majd utazgatunk. Én hozzád, te hozzám. És majd meglátjuk! Holnap beszélek Kingával, nem akarok titkolózni. Na, mit szólsz hozzá? Lejössz velem hétvégén?  - Réka egy ideig hallgatott, majd Gáspárra nézett, megsimogatta, megcsókolta - Gondolkodom rajta.  Most ölelj át és aludjunk!

 

 

  7

 

  - Igen, apa. Jövök. Na, itt is vagyok - Kinga leült a nappaliban lévő szecessziós kis fotelba, édesapjával szemben, aki láthatóan ideges volt.

  - Mi van apa? Mi baj van? Mi az a fontos mondanivalód?  Nem megy valami az építkezésnél?

  - Nem is tudom, hogyan kezdjek bele Kinga. Nem. Nem. Nincs semmi baj, azt hiszem. A nehezén túl vagyok. Tudod, hogy az egész építkezést le kellett állítanom, mert kiderültek bizonyos disznóságok, de szerencsére még időben. Hála Kálmánnak, rendes vállalkozót és kivitelezőt talált, és roham ütemben folyik a munka. Erdélyi emberek. Valahogy megbízhatóbbak.  Ami jó. Nem gondoltad még meg magad?

  - Ez izgat? Sajnos nem. Mármint neked sajnos biztosan. Andrásnak jó ügyvédi állása van itt. A jövő nyáron összeházasodunk. Mit szólsz hozzá?

  - Sajnálom. Mármint, hogy nem jössz le, pedig biztos orvosi állásod lenne, és hát együtt lennénk!  De megértelek. Örülök, hogy döntöttetek. Nagyszerű! Egy kicsit könnyebb akkor most beszélnem…

  - Apa! Ne haragudj, hogy megkérdezem, a lakást, mármint ezt a lakást.  Akkor mi használhatjuk Andrással, azaz berendezkedhetünk itt?  Ha te úgyis…

  - Szeretnéd, hogy elköltözzek? Egyedül képzeled a férjeddel az életet? - nézett kissé elgondolkodva a lányára - És én hová költözzek, ha szabad kérdeznem?

    Kinga zavarban volt, látta apján a sértettséget.

  - Nem úgy gondolom. Illetve, hát azt hittem, hogy te lent akarsz élni majd, ha minden elkészül már. De, ha ez így nem jó neked, mert itt is akarsz egy pesti lakást, akkor esetleg tudnál engem anyagilag segíteni, egy új lakás vásárlásában? Persze biztosan el vagy úszva anyagilag… Butaság, hogy ilyeneket kérdezek.

  - Nem. Nem butaság… - felállt és zsebre tett kézzel az ablakhoz sétált, hirtelen csend lett közöttük. Megfordult. Mariannra gondolt, ahogy végig nézte a lakás berendezését, majd visszaült a helyére. Itt minden őrá emlékeztette.

  - Tulajdonképpen, nem tudom, mit hoz a jövő, természetesen ezt a lakást odaadom, annál is inkább, mert én megtaláltam a társam, azaz úgy tűnik, hogy megtaláltam, és Rékának hívják. Jól ismered. A barátnőd.  Ne szólj! Ne szólj! - látta Kinga hirtelen jött meglepődését, megrökönyödését és vegyes érzelmeit - Szeretem őt, már a nyár óta szeretem, és ő is hasonlóan érez.

   Kinga először némán hallgatott, majd hirtelen felállt, csípőre tette a kezét.

  - Ezt miért hallgattátok el előttem, előttünk, ha már nyár óta tart ez a kis kapcsolat?  De apa! Hiszen majd egykorú velem! Hát a lányod lehetne! Mit vársz te ettől a lánytól? Nem tudod, hogy szexmániás, és biztosan meg fog csalni! Nahát, a kis kurva ! Biztosan kell neki a jómódú vállalkozó, a jó élet… - hirtelen le-föl alá kezdett járkálni, Gáspár csak hallgatta feldúlt lányát, érzékenyen érintette Kinga hirtelen jött negatív érzelme és durva szavai.

  - És még te voltál a barátnője Kinga? Hát miért beszélsz így róla, talán rosszul ismered. Réka egy mélyen érző lány. Lehet, hogy a lányom lehetne, de hát szerelmes az apád bele, és vele szeretnék élni. Ő pedig…

  - Még, jó, hogy megbolondított a fiatalságával, biztosan mindent beledobott a szexbe is, és anya? Ilyen hamar elfejtetted? - nézett vádlón az apjára.

  - Nem felejtettem el. Tudod, hogy szerettem édesanyádat, de visszahozni nem tudom, és még nem vagyok olyan öreg, hogy egyedül éljem az életem.

  - Nem is mondtam, csak éppen nem Rékával, azzal a képmutató, hazudós, mindenkinek tetszeni akaró lánnyal! Hanem egy korban is hozzád való nővel.  Talán te voltál tegnap este vele? - nézett most kérdőn az apjára.

  - Mégis mit gondolsz? Igen én. És boldog velem! Miért nem örülsz a barátnődnek nevezett lány boldogságának? Vagy az apád boldogságának?  Nem mindegy neked, hogy én kivel vagyok boldog?

  - Nem mindegy.  Mert szerintem nem hozzád való és nekem hazudott eddig. Nem beszélt rólad.  És te is hallgattál. Fuj!  Ha igazi barátnő, akkor elmondta volna, és talán még el is fogadom a tényt.  De így? Soha! Érted? - nézett kivörösödött arccal Kinga az apjára.

  - Miről beszélt volna? Hiszen nem találkoztunk tegnapig.  Csak a nyáron volt egy alkalom… és… Ne haragudj, de a szerelmi életem nem tartozik rád Kinga! Most elmegyek, majd még megbeszéljük a lakásproblémádat, ha lehiggadsz - Gáspár hirtelen felállt, felvette kabátját, a táskája után nyúlt.

  - Csak nem elmész? És hozzá mész? Nahát! És arra nem gondoltál, hogy nagyapai korban szül majd neked esetleg egy gyereket, aki az én mostoha testvérem lesz és…

  - És? - nézett, most haragosan a lányára.

  - Ki akar túrni… Ócska kis ribanc! Mindig tudtam, de hogy veled kikezdjen!  Hiába a cigányvér, Bellától tudom, hogy az eredeti apja…

  - Na, hallgass most! Majd telefonálj, ha épeszűen tudsz velem beszélgetni! - idegesen, szinte feldúltan rohant ki a lakásból, beült a kocsijába, elhajtott és egy csendes mellékutcában megállt. Maga elé nézett, bánat szorította össze a szívét. Majd gondolt egyet, és a testvére lakása felé vette az útját. Azzal a szándékkal ment, hogy nekik is elmondja a hírt. Már nem érdekelte hogyan reagálnak rá, bár vigaszra és megértésre lett volna szüksége. Kálmán nyitott ajtót.

   - Szia, öcskös, de búbánatos az arcod! Mi történt? Gyere beljebb! Bella! – kiabált a szoba irányába - Gazsi jött. Honnan jössz? Hogy állnak a dolgok?

     Bella kijött elé, kissé fáradt volt az arca, átölelte sógorát.

  - Néz rám! De borús a tekinteted! Hozok neked valami finomat, most sütöttem. A férfiember szeret enni, és ott, a hideg kopár vidéki életedben, nincs senki, aki megvigasztaljon!

    Gáspár elmosolyogta magát, majd leültek a konyhában az asztalhoz, és Gáspár jóízűen ette Bella rétesét.

  - Ilyet csak édesanyám tudott sütni!  Nagyon finom Bella.

  - Egyél csak! Most jössz talán a faludból? Vagy? - nézett kérdőn Gáspárra.

  - Nem. Otthonról jövök. Kingával volt egy komoly vitám…

  - Vitád? Mi történt? - kérdezte most felhúzott szemmel Kálmán.

  - Kaphatok egy kis szódát? Tudom, hogy nektek van. Én meg azt szeretem. Rövid leszek. Beleszerettem Rékába és ezt közöltem Kingával. És most veletek is - kíváncsian nézett most a házaspárra, már várta korholó szavaikat, de ők csak hallgattak, Bella csak hümmögött, majd megszólalt.

  - Mit mondjak? Nem csodálom Kinga reagálását! De hát mióta szereted Rékát? Nem is értem. Én erről eddig semmit nem tudtam, te Kálmán? Te valamit eltitkoltál előttem…- fordult hirtelen kutakodó tekintettel férje felé.

  - Nem én, én sem tudtam, hogy szerelmes a lányba. De hát Réka is az? Legalább mondd el a dolgot bővebben, mert ebből nem értünk semmit - nézett meglepődést mímelve testvérére, hiszen neki már a nyáron pedzette öccse a Réka iránti érzelmeit. Csak a fejleményekről nem tudott semmit.

  - Tömör leszek - nézett rájuk, majd határozottan folytatta - A nyáron történt. Emlékeztek a bicikli túránkra Rékával?

  - Igen, hogyne… - nézett rá Bella kíváncsian - Mondtam is akkor Kálmánnak, csak nem történt köztetek valami? Mindketten nagyon furcsák voltatok utána.

  - Hát történt. A patak parton, ahol olyan szép volt minden. Olyan gyönyörű volt.  Hát akkor kezdődött, de én megijedtem. Folytatása nem lett, mert én féltem és tele voltam zavaros gondolatokkal. Tudtam, hogy fáj neki, de lezártam azt a délutánt. Ő pedig, nem erőszakoskodott. Aztán később írtam neki egy levelet… Nem vártam választ, nem is kaptam, de egyfolytában csak ő járt az eszemben. És tegnapelőtt, ahogy mászkáltam ismét a patak parton, minden eszembe jutott. Vettem egy nagy levegőt, beültem a kocsiba, és egyenesen meglátogattam. Ha hiszitek, ha nem, mintha egymásra vártunk volna. Nem részletezem, mert ez már tényleg magánügy.  Hiába beszélt Kinga mindenféle csúnyát róla, hogy férfifaló, meg cigányvér csörgedezik benne. Amúgy ezt Réka is tudja Bella?  Tudja? - nézett most a sógornőjére.

  - Tudja, igen, tudja, de csak tőlem - mondta most Bella zavartan - Muszáj volt neki mondani valamit a származásáról. Azóta szerintem megnyugodott. De azért nem rossz lány, hidd el!  Mit is beszélek!  Én értem a te férfi vonzalmadat egy szép fiatal test iránt Gáspár, talán én más szemmel nézem, mint Kinga és Kálmán, de tényleg… Nagy a korkülönbség… Mi lesz majd később? Mert most jól van. Még te is jól nézel ki Gáspár.  Nem vagyok sem te, és sem Réka ellensége. Én, mint nő másképpen gondolok a ti kapcsolatotokra. Nem beszéllek le róla, de azért gondolkodj!  Neked mi a véleményed Kálmán? - nézett a férjére.

  - Hát, nem tudom. Talán a korkülönbség nem is olyan nagy baj! Feleségül akarod venni? - kérdezte aztán az öccsétől.

  - Nem tudom. Az még távoli dolog. De ez szóba sem került. Viszont szeretném, ha velem élne. Lehet, hogy papír nélkül, de talán egyszer akár papírral is. Mariannát is szerettem, és tisztelem az emlékét. Most  ismét boldognak érzem magam és szeretem. És tudom, hogy Réka is szeret. Nem vagyok olyan fiatal, de öregnek sem érzem magam - lehajtotta a fejét - Ítéljetek el érte!

  - Dehogy ítéllek el, én megértelek. Örülök, hogy végre van valakid és nem vagy magányos. Ha Réka is szeret, akkor mi a baj? Bár, nem tudom, hogy veled menne-e majd vidékre? - kérdezte most tőle Kálmán, miközben bátorítóan megveregette az öccse hátát.

  - Nem tudom. Semmit nem tudok. Szerintem igen. De, ha nem, akkor találkozgatunk. Ez még a jövő, most örülök, hogy megtaláltam egy olyan nőt, akire talán mindig is vágytam.

  - Akkor meg mit vagy oda? Ez a lényeg!  Kinga féltékeny, majd megnyugszik. Bella meg majd biztosan beszél Rékával és akkor…- a feleségére nézett, aki elgondolkodva nézte Gáspárt.

  - Nem kell beszélni senkivel. Illetve, ha akar, beszéljen. Én döntöttem. Senki kedvéért nem engedem el Rékát.

  - És, ha… Ha gyereket akar? Hiszen neki még nem volt gyereke és egy nő természetes ösztöne, hogy akit szeret, attól gyereket szeretne - kérdezte kissé akadozva Bella.

  - Akkor elfogadom a gyerekünket. Újból apa leszek. Egy darabig csak élek még… És lesz miből éljenek ...  De hát Rékának is van saját lakása, állása. Erről nem beszéltünk, hiszen még olyan friss ez a kapcsolat.  Csak azt akartam, hogy tudjátok! - Gáspár hirtelen Bella felé fordult - Bella! Egyetlen kérésem lenne! Ha tudsz, segíts, hogy Kinga is elfogadja ezt a kapcsolatot. Nekem ez így nagyon rossz. A lakásomat, mármint a pestit itt hagyom neki, ráíratom majd. Nekem ott a faluban úgyis lesz lakásom. És Réka talán nem hagy el , és Pesten is tudok majd hol aludni, ha feljárok időnként… Akkor nála…

  - Ugyan! Nálunk is van hely számodra mindig! Igaz Bella? - nézett most a feleségére Kálmán.

  - Ez csak természetes. Na, ne búslakodj! - Bella vigasztaló hangon próbálta megnyugtatni sógorát - Ne izgasd magad! Kingával meg próbálok beszélni, de ne reménykedj! Kemény lány és még jó sok idő kell, hogy elfogadja a helyzetet. De hát, ha jobban belegondolok, te is lehetsz boldog. Kinga már nem kislány. Amúgy meg, mindent megadtál már neki. Kezdd az új életed! És légy boldog Rékával! De mesélj az építkezésről!  Lesz-e orvosod, gazdasági irányítód, könyvelőd?

   Gáspár lassan megnyugodott. Érezte, hogy testvére és felesége nem igazán örült a hírnek, de elfogadták Rékát. Azt is tudta, hogy őt féltik egy esetleges csalódástól. De azért sokkal könnyedébben számolt be a faluban történtekről.

 

8

 

   Rékával madarat lehetett volna fogatni, pénteki nap volt, délutánra várta Gáspárt, akivel megbeszélték, hogy leviszi Rékát a faluba, megnézi az épülő otthont és főleg a házat. Rolanddal, az újdonsült kollégájával együtt mentek haza, kiszálltak a metróból majd beültek Réka kocsijába.

  - Na, jó a lakás? Megszoktad már?  - nézett most a fiúra Réka.

  - Egész jó, csak kicsit drága. Bár a szüleim segítenek. És te? Ki vagy virulva. Csak nem megtaláltad az igazit?

  - De igen. Majd bemutatom egyszer. Ne lepődj meg, nálam jóval idősebb, de nekem fiatalos és szeretem. Képzeld! Majdnem annyi idős a lánya, mint én vagyok. Korán nősült és meghalt a felesége. Azt hiszem, egészen különleges érzelem dúl bennem,

  - Ezen meglepődtem most. És a lányát is ismered?

  - Persze. A legjobb barátnőm, illetve nem tudom az-e, mert Gáspár ma beszélt vele a kapcsolatunkról. Így hívják, tudod? Egyelőre fogalmam sincs, hogy mit szólt a hírhez.

  - Nem biztos, hogy örült neki. De, ha igazi jó barátnők voltatok, akkor nem hiszem, hogy bármi gond is lehetne ebből. Egyébként sok jó házasságról hallottam, ahol meglehetősen nagy korkülönbségben élnek.  Végül is nem ez lehet a fontos. Hány év korkülönbség van köztetek?

  - Tizennyolc. Azt hiszem… De én ezt nem érzem. Azt gondolom, hogy idővel én kicsit hozzá öregszem, ő meg hozzám fiatalodik. Így majd, biztosan jól kiegészítjük egymást. Megsúgom, szexben lepipál mindenkit. Bocs, erről nem szokás beszélni, most miket gondolhatsz rólam!

   Roland kicsit furcsállotta a lány nyíltságát, de szimpatikus volt számára természetes megnyilatkozása, közvetlensége.

  - Na, megjöttünk! - kiszálltak a kocsiból és a ház felé indultak, miközben Réka tovább folytatta csevegését - Délután értem jön Gáspár és elutazom vele, majd vasárnap este jövök vissza.

     A házba érve Kingát pillantotta meg a lépcsőn ülve.

  - Kinga! Nahát! De meglepődtem! Miért nem szóltál, hogy jössz? Hadd mutassam be… - Kinga ekkor hirtelen felállt, egy nagy pofont adott Rékának, majd a fiúra és a szinte kővé meredt lányra nézett, szinte őrült tekintettel.

  - Ennyi neked, te kis alattomos kurva ! Elvetted az apámat? Nem szégyelled magad? Látom, már rátaláltál az utódjára is! Szegény hülye, naiv apám! Szégyelld magad! Csak tudnám mi benned a vonzerő! Bizonyára a gátlástalan cigány véred…

    Réka vérvörös lett és hirtelen elkapta Kinga kezét, nagy fekete szeme szikrákat szórt és szinte sziszegve mondta.

  - Ne merészeld ezt még egyszer mondani, mert… mert… Nem is tudom, mit teszek! És még te voltál a barátnőm! Te éretlen ecetfa! Elveszem az apádat! Érted? Juszt is megbolondítom! Amúgy meg szeretem, te kis hülye, féltékeny liba! - ekkor állt közéjük Roland, aki eddig tétovázott.

  - Lányok, ne itt! Menjetek be Réka lakásába, de inkább köszönjetek el egymástól, már néznek benneteket az ablakokból!

    Réka hirtelen elengedte Kinga kezét, körül nézett, majd halk sziszegő, sértő szavakkal elküldte. Kinga még visszakiabált neki valamit, majd elindult az utca felé.

  - Add a kulcsodat! - mondta az idegességtől remegő Rékának Roland, aki kinyitotta Réka lakásának ajtaját, bekísérte, leültette a fotelba, vizet hozott neki.

   - Nyugodj meg! Hú, de csúnya jelenet volt! Kár volt így kiborulnod!

  - Hát, nem tudtam uralkodni magamon.  Az eszem megáll! Azt hittem másképp fogja fel. Úgy látszik rosszul ismertem. Én nem veszem el az apját. Nekem nem az apám, nekem a szeretőm, a szerelmem. Teljesen más kapcsolat. Vagy mitől fél?

  - Hát talán attól, hogy majd szülsz a pasinak, féltestvére lesz. Elég gazdag a te Gáspárod?

   - Nem tudom. Ezen nem gondolkodtam. De, most, hogy mondod, biztosan. Hiszen Budán van egy szép berendezett öröklakása, most építi a vidéki idősek otthonát, ami magánotthon lesz, ő fogja vezetni, ugyanott épít egy házat magának, vagy nekünk szánta majd... - nézett elgondolkodva maga elé. Még mindig remegett a megbántottságtól, elsírta magát - Tudod, az fáj, hogy cigány kurvának nevezett. Hogy értsd, én örökbefogadott lány voltam, és az eredeti apám állítólag cigányszármazású volt. De a valót nem tudom meg már soha, de nem is érdekel!

   - És, akkor mi van? Szerintem ez a lány nem normális!  Így, idejönni? Nem is értem. És hát közönséges.  Hogy lehetett ez a barátnőd? Irigyli a te sikereidet, persze lehet, hogy téged is félre ismert, és félti az apját, meg leginkább az örökségét majd… Ezen nem gondolkodtál?

  - Jaj, ülj már le Roland! Most jó, hogy itt vagy velem. Nem is tudom, miért beszélgetek veled ilyen bizalmasan, hiszen alig ismerjük egymást. De te olyan őszintén érdeklődőnek és kedves, barátságos, tisztességes fiúnak tűnsz. Látod? Már azt képzeli, hogy megcsalom az apját veled? Hát minek nézett ez engem? Nem értem. Na, ezek után el tudom képzelni, hogy jön majd ide Gáspár.

  - Ha van egy kis esze, márpedig biztosan van, hiszen nem egy fiatal tapasztalatlan fiú, szeretni fog téged és semmi rossz nem történik, és főleg nem tukmál a lánya és a közte lévő feszültségről… Szerintem, azt oldja meg ő.  Egyáltalán? Mit csinál ez a lány, mivel foglalkozik?

  - Orvos lesz. Istenem! De nagyon szerencsétlen vagyok! - Réka felállt, karba tette kezét és láthatóan gondolkodott, majd hirtelen a fotelban ülő fiúra nézett - Köszönöm Roland. És most hagyj  most magamra, ha nem haragszol!

  - Persze, hogy nem haragszom. Csak bekísértelek, hogy megnyugodj. Orvos lesz? Na, ahhoz képest eléggé kivetkőzött magából. Furcsa! Azért csak szólj, ha szükséged van valamire! Gondolj rám, mint jó barátra… Kedvellek. Lány barátnőm még úgy sem volt. Mármint a szó igazi értelmében.

  - Aranyos vagy!  - Réka az ajtóig kísérte Rolandot, majd visszament a fotelhoz és sírva fakadt. Aztán eszébe jutott Gáspár testvére és Bella. Hirtelen felpattant és felhívta a lakásukat.

  -  Szervusz Bella, Réka vagyok.

  -  Szervusz Rékám! Csak nincs valami bajod? Olyan sírós a hangod és olyan izgatott vagy…

  - Beszéltetek Gáspárral vagy...  vagy esetleg Kingával? - kérdezte csendesen.

  - Gáspárral beszélgettünk, tudunk mindent. Nincs semmi baj! Örülünk, ha úgy van minden, ahogy Gáspár is gondolja.

  - Igen, úgy van. Szeretem Bella. Ez bűn? Miért éppen őt? Miért a volt barátnőm apját, aki idejön, pofon vág, és trágár szavakat mond. Semmit nem ért az egészből. Tehetek én róla, hogy Gáspár lett számomra az igazi?  - szinte rohamszerűen, hadarva mondta mindezt.

  - Jaj, de sajnálom! Felkeresett Kinga? És így végződött? Teljesen megbolondult az a lány. De majd beszélek vele…- válaszolta izgatottan a nő - de itt van nálunk Gáspár, hallja a beszélgetésünket, adom őt.  Szervusz , Rékám, és nyugodj meg!

   Miután Gáspár átvette Bellától a telefont, azonnal nyugtatni kezdte Rékát - Csak félszavakat hallottam! Sajnálom a történteket! Otthon vagy? Akkor megyek hozzád azonnal. Nyugodj meg! Kérlek! Nyugodj meg! Csak az első lépések ezek.

    Réka hallgatva Gáspár mondatait, kezdett lehiggadni, szinte érezte a férfi simogató kezét,  és már alig várta, hogy jöjjön hozzá.

   - Akkor várlak! És szeretlek! - letette a telefont, lassan elpakolt mindent, lefeküdt a kanapéra, behunyta a szemét és a patak parti szeretkezésükre gondolt.