Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Réka 1-5.fejezet

 

reka.jpg

 

 

 

1    

 

     Réka kisétált a teraszra, nézte a díszrácsra aggatott muskátlikat, a sűrűn körbe ültetett tujákat. Arra a napra gondolt, amikor a szüleivel sétálgatva, kilenc évvel ezelőtt, ráakadtak erre a három szoba, nappalis, amerikai konyhás, kétszintes, akkor épülő lakásra. Szüleit látta maga előtt, akik ekkor már nem éltek. Hirtelen fordult egyet visszament a teraszról a hűvös nappaliba, körülnézett, körbejárta a szobákat.

     Matyit várta most, akivel kajaktúrára készülődtek. Ránézett az órájára, majd hirtelen kezébe vette a mobilját és felhívta a fiút.

  - Már tizenegy óra és te nem vagy sehol. Már összekészültem. Miért nem jössz? Mit csinálsz?

  - Épp most akartam telefonálni… Sajnálom Réka, de nem megy. Nem tudok menni, mert muszáj a tévében maradnom, nem sikerült elintéznem a helyettesítést.

  - És ezt eddig nem tudtad? Ne haragudj, de ez nekem nagyon furcsa.

  - Nem tudtam. Hidd el. Rám telefonáltak. Muszáj bemennem és hosszúzok. De kell a pénz!

  - Neked csak a pénz fontos. Úgy látom nálam is fontosabb!  Nekem meg itt van a nyári szünet…

  - Jó, tudom. De nekem ez a munkahelyem és ki vagyok szolgáltatva. Hiszen tudod, hogy itt mi a helyzet. Ez nem közalkalmazotti munkahely. Én nem mehetek csak úgy szabadságra, mint te. És a jövőmet nézve…

  - Na, jó. Nagyot csalódtam, mert készültem erre a túrára… Akkor nem megyünk. Ennyi. Majd hívj, ha ráérsz!

  - Réka… - folytatta volna Matyi a beszélgetést, de Réka kikapcsolta a telefont, és már nem érdekelte Matyi szövege. Egyre jobban úgy érezte, nem erre a fiúra van szüksége.  Ekkor arra gondolt, felhívja a barátnőjét. Kinga három hónapja veszítette el az édesanyját. Későn ment orvoshoz, már nem tudtak segíteni rajta. Sejtette, hogy Kinga mit él át, hiszen jómaga is hasonló cipőben járt néhány éve, amikor a szüleit elveszítette.

      Miután felhívta telefonon, megbeszélték a találkozást Kinga lakásán. Réka beült a kocsijába és átment Budára. Barátnője egy szép kertes kis társasházban lakott édesapjával. Kinga apja nyitott ajtót.

  - Gyere beljebb! - tegezték akkor már egymást Gáspárral - Kinga a szobájában búsul, ráfér egy kis vigasz… Még mindig nem akarjuk elhinni a dolgot. Pedig már lassan három hónapja, hogy… De menj csak!  Kinga már vár - előre engedte Rékát, aki szomorúan nézte a megtört, kissé őszülő hajú, de még mindig jóképű középkorú férfit, majd Kinga szobájába ment. Átölelték egymást, Kinga zokogott a vállán, majd leülve egy kanapéra Réka vigasztalta, ahogy tudta. Késő estig beszélgettek, majd Kinga apja, Gáspár kopogott rájuk, hogy készen a vacsora. Mindketten kimentek az étkezőbe és csendesen megvacsoráztak. Réka csak ezután indult haza. Otthon vizet engedett a fürdőkádba, befeküdt a meleg vízbe és hosszan, behunyt szemmel elmélkedett eddig életéről.

 

2

 

     Másnap reggel sokáig aludt. Matyi telefonjára ébredt.

  -  Mehetek hozzád?   Tegnap hívtalak, de te…

  - Gyere, ha gondolod, de én ma nem készültem semmivel. Azt mondanám, hogy inkább találkozzunk a palán. Strandoljunk!

   - Jó, de nem lesznek túl sokan? Egy kicsit fáradt vagyok.

  - Nem tudom, mennyien lesznek. Elég nagy hely - mondta most kissé ingerülten Réka - Nekem strandolni van kedvem. Ha már nem mehettünk kajakozni. Majd alszol ott. Találkozzunk, mondjuk tizenegykor a strand előtt…

    Így ezt a napot a Palatinuson töltötték. Réka időnként elment úszni, napozott és olvasott.  Matyi fáradt volt, elaludt a félárnyékban. Réka elnézte Matyit, a nálánál egy - két évvel fiatalabb fiút, aki jóképű volt, olyan lányok kedvence. Mégis, arra gondolt, hogy nem egymáshoz valók. A fiú mintha megérezte volna Réka pillantását, hirtelen felült, átkarolta a lányt.

  - Haragszol rám? Isten bizony nem tehetek róla!  Biztosan azt gondolod…

  - Ugyan! Hagyjuk! Már nem érdekes. Nem jössz egyet úszni? - Réka hirtelen felpattant, magával húzta a párját és bementek a medencébe.

       Este, amikor már elnyúltak egymás mellett, Réka felült az ágyban, kispárnáját maga elé tette és megszólalt.

  - Matyi! Mondani akarok valamit! Tudsz figyelni? - a mellette megmozduló kék szemű fiúra nézett, aki szintén felült ekkor, és kíváncsian várta Réka mondandóját.

  - Azt hiszem, jobb lenne befejeznünk ezt a kapcsolatot… - Matyi értetlenül, és meglepve hallgatta a lány javaslatát.

   - Ezt most találtad ki?  Komolyan gondolod? És miért? Nem értelek? Nekem semmi bajom veled és én… Én, szeretlek… Te talán már meguntál?

  - Én is kedvellek. De már nem úgy Matyi. És valahogy nem érzem értelmét ennek a kapcsolatnak. Nem tudom, illetve, nem akarom bővebben kifejteni.

   Matyi ekkor felkelt az ágyból, kissé idegesen vette fel a nadrágját és rágyújtott egy cigarettára.

  - Mondtam már, hogy ne dohányozz a lakásomban! Utálom a füstöt! - szólt a fiúra ingerülten Réka.

  - Hát most az egyszer szíveskedjél elviselni! Nekem sincsenek kötélből az idegeim. Pláne, ha ilyeneket mondasz!  - Matyi visszaült az ágy szélére, elnyomta a cigarettáját, Réka felé közeledett.

  - Mit rontottam el? Nekem te fontos vagy…

    Réka finoman eltolta magától, majd felkelt az ágyból, magára vette köntösét, rövid, sűrű fekete hajába hosszú vékony ujjaival beletúrt, fordult egyet és nagy fekete szemével hosszan Matyi szemébe nézett.

  - Sajnálom. Semmit nem rontottál el. Én jobban szeretném, ha befejeznénk és harag nélkül…

  - Van valakid? - kérdezte most már kissé dühödten Matyi.

  - Nincs. Senkim sincs. És nem tudok mást mondani, mint, hogy vége. Nem vetted észre, hogy gyakorlatilag nem illünk egymáshoz?  Nincs közös témánk…

  - Aha. Értem. Mégiscsak meguntál. Ezek szerint neked csak arra voltam akkor jó, hogy… Mondhatom szép kis nő vagy! Jól tudtál az ágyban alakoskodni. Ezt már délután is megmondhattad volna. Vagy még szükséged volt egy kis szexre?

    Réka ránézett, erősen duzzadt nagy száját kissé elhúzta, majd folytatta, miközben hosszú, sportos lábával a szőnyeg rojtjait igazgatta.

  - Soha nem alakoskodtam. Szerettem veled lenni, és ezen a téren tényleg jó volt veled. De hát nekem valamivel több kell. Tudod, én azt hiszem, egy érett férfira vágyom és te még fiatalabb is vagy nálam. De te sem rám vágysz. Csak éppen nem vallod be magadnak! Minek vagdosunk most bármit is egymás fejéhez? Nem lehetne veszekedés nélkül befejezni?

    Matyi ekkor sértetten öltözni kezdett. Majd amikor elkészült, kivette zsebéből a kölcsön kapott lakáskulcsot, letette az éjjeliszekrényre. Majd keményen sarkon fordult, az ajtóból még visszanézett Rékára.

  - Te sem vagy különb a többinél! Hogy fiatalabb vagyok nálad pár évvel, eddig is tudtad.  Érett férfi? Röhögnöm kell! Akkor keress egyet magadnak! Na, szia!

    Réka nem válaszolt semmit, leült az ágy szélére és hallotta, amint becsukódik a bejárati ajtó. Felállt, kinézett az ablakon, a villanyfényben látta, amint barátja beszáll a kocsijába és elviharzik. Úgy érezte megkönnyebbült. Már régóta szeretett volna véget vetni ennek a kapcsolatnak, de eddig nem volt hozzá mersze. Magának sem tudta eddig megfogalmazni, hogy tulajdonképpen mire vágyik.

 

 

3

 

      Az elkövetkezendő időszakban néha strandra ment Kingával, és annak barátjával. Majd elutazott a Balatonra, ahol két hetet táboroztatott. Aztán onnan hazatérve, csak téblábolt a lakásában, időnként moziba ment, és olvasgatott. Bármennyire is egyedül érezte magát, úgy döntött, a jövőben komoly érzelmek nélkül nem bonyolódik semmilyen kapcsolatba.

    Egyik augusztusi délután felhívta Kálmán bácsi feleségét Bellát, úgy érezte, beszélnie kell valakivel. Kálmán bácsi és Bella szüleinek egykori jó barátai voltak.  Bella volt számára az a középkorú nő, aki kicsit az édesanyját pótolta neki. Ekkor már nem laktak a közelben, új Budán vettek egy kisebb lakást maguknak, a maradék pénzt pedig lányuknak Melindának adták.

     Réka karcsú volt, sűrű fekete haját mindig rövidre vágatta, fekete, ívelt szemöldöke alatt, nagy fekete szeme csillogott, nyaka feltűnően hosszú és vékony volt. Kicsi korától kezdve művészi tornára járt, ezért is döntött később a testnevelési egyetem elvégzése mellett. Bár a versenyszerű sporttal felhagyott. Helyette mindenféle táncstúdiókba járt egy ideig. Aztán ahogy múltak az évek, főleg szülei halála és Péter távozása után begubózott. Olvasási hiányát igyekezett pótolni. Miután az első komolynak tűnő kapcsolata megszakadt, egy ideig váltogatta a barátait. Nehezen tudta feldolgozni, hogy elhagyták.

      Réka egy csokor virággal és egy üveg borral állított be Bellához, aki betessékelte a kisebb szobájukba. 

   - Ülj le Rékám és fogyassz, amit akarsz! - mondta neki Bella, amikor Réka megérkezett hozzájuk. Kávét és üdítőt, különböző süteményeket tett az asztalra, majd kissé molett termetével leült a Rékával szembeni székre.

   - Köszönöm Bella.  Olyan régen nem beszéltem veled!  Te mindig olyan második anyám voltál! Nem baj, hogy felkerestelek? Nem zavarok? Te sütötted ezeket? Nagyon finom! – mondta, miközben beleharapott az egyik fehér habbal borított  süteménybe.

  - Igen. Én sütöttem. Én még az igazi háziasszonyok közül való vagyok, mint az édesanyád volt. Dehogyis zavarsz! Örülök, hogy itt vagy! Jól nézel ki! Mi van veled? Mesélj! Kinga volt itt tegnap, még hiányolja az édesanyját, de lassan megnyugszik és hát Gáspár is.

   - Hát igen. Nem könnyű dolgok ezek - mondta elgondolkodóan a távolba nézve - és Gáspár valóban jóképű és fiatalos még. Néha beszélgetünk Kingával telefonon, néha-néha össze is jövünk, de nem igazán ér rá ő sem. Sokat tanul, aztán a szerelem is lefoglalja, de megértem. Még irigylem is.

   - Igen. Tudjuk. Gazsi nem igazán örül neki. Talán fél, hogy Kinga is elhagyja, azaz elköltözik tőle. Bár még egy év vissza van az egyetemből. Persze, jobb lenne, ha majd Gáspár is találna valakit magának idővel, hiszen csak negyvenhat éves. Nem kötözheti magához a lányát. Tudod, nagyon fiatalon összeházasodtak Mariannal, Gazsi még egyetemista volt, amikor Kinga megszületett… - nézett a lányra, majd vörös borral kínálta Rékát.

  - És ti hogy vagytok? Mi van Melindával? Már őt is régen láttam - igyekezett másra terelni a szót a lány.

  - Jól vagyunk. Öregszünk, pár év és mi is majd nyugdíjba megyünk. Bár Kálmán és Gazsi most közösen akarnak valami újabb vállalkozást. Tudod, van a kilencedik kerületben egy telkük, még a rendszerváltás idején szerezték, talán sikerül eladni.  Idősek otthonában gondolkodnak, annak a felépítésében. Gazsi már tervezi az épületet, Kálmán pedig szervez. Aztán jövő héten megyünk a szülőfalujukba, el akarják adni a szülői házat, ami üresen áll. Meg aztán van ott egy csomó földterületük, amit bérbe adtak. De nem untatlak. Melinda?  Tudod, hogy van! Éli az életét, sokat dolgozik, a férje a tévében riporter. Jól vannak, úgy látom… Csak az unoka nem akar jönni… De veled mi van? Van valakid? Nem mész férjhez?

  - Férjhez? Én? Bella? Hát úgy nézek én ki? Igazából azt sem tudom, hogy ki vagyok valójában. Amióta Péter elhagyott... Tudod, én azt hittem mi majd összeházasodunk. Valahogy, azóta nem találom a helyemet. Azt hiszem, feleslegesen belebonyolódom kapcsolatokba.  Kinga neheztel is rám ezért.  Egy hozzám való férfi kellene, akit nem találok. Talán genetikailag vagyok ilyen. Ki tudja, hogy kik voltak szüleim? Ne hidd, hogy én csak a flörtre vágyom. És hát, ahogy idősebb leszek egyre nagyobbak az igényeim is - nézett kicsit keserűen maga elé, és ismét belekortyolt a poharába.

   Bella zavartan szorongatott egy papírszalvétát és szinte élesen tette fel Réka számára kérdését.

  - Még mindig a valódi származásodon rágódsz? Szeretnéd tudni, hogy ki az igazi anyád?

  - Igen. Szeretném tudni. Ki volt az, aki eldobott engemet, aki nem fogadott el és mi volt az oka. Persze, néha azt gondolom, hogy mi értelme lenne? Talán semmi. Talán még rosszabb lenne, de lehet, hogy megnyugodnék. Kár volt anyáméknak eltitkolniuk. Bár biztosan szeretetből tették…

   - Nem értelek. Azt hiszem, őszinte szeretetet kaptál a szüleidtől, és mindent megkaptál. Sajátjukként imádtak, pedig valóban sok bánatot okoztál időnként. Főleg a tini kori viselkedéseddel. Bonyolult kapcsolataiddal. Szegény anyád néha elsírta magát nálam, hogy biztosan kijött rajtad a genetikai... De mit is beszélek? - hirtelen zavart lett - Nyugodj meg, éld az életed! Csak a megfelelő partnert kell megtalálnod. És majd megnyugszol Rékám.

    Réka összehúzott szemöldökkel nézett Bellára, előrehajolt és hirtelen kemény lett.

  - Mit akartál mondani a genetikámmal? Talán cigány származásom van? Te tudsz valamit Bella! Csak nem beszélsz!

    Bella kihúzta magát, láthatóan habozott, hogy most beszéljen vagy sem, aztán hirtelen rácsapott az asztalra.

   - A fenébe is!  Amit én tudok, elmondom most neked. Elég felnőtt vagy már! Igaz, hogy én sokszor mondtam anyádnak, hogy nagykorúságod után mondja meg az igazat, de nem akarták. Nem tudom konkrétan ki volt az anyád. Csak annyit tudok, hogy egy tizenhét éves lány szült, az apád pedig cigányszármazású volt. A lány pedig magas körökből való volt és teherbe esett, kissé feslett életet élt. Így aztán lemondott rólad rögtön szülés után, majd külföldre ment.  Apádról nem tudok semmit. De azt hiszem, a lány nem mondta meg a fiúnak, hogy terhes lett. Most jobb? Most keresni fogod az anyádat? Vagy az apádat?

   Réka csendben és döbbenten hallgatott. Kicsit hátra döntötte székét és elgondolkodva válaszolt.

   - Tulajdonképpen nem meglepő, amit mondasz. Nézz csak rám, a hajam, a szám, a szemem, a sötétebb bőröm. Sejtettem. És hát a természetem, nem tudok kötődni senkihez és semmihez. Legalább így már értem magamat.

  - A fenéket érted! - Bella szinte dühödten és emelt hangon folytatta - Szép vagy, különleges vagy! Jó nevelést kaptál, a génjeidet hoztad magaddal, de nem mindegy, hogy kicsi korodtól kezdve kik vettek körül! Ember lettél, felnőtt, érett nő. Szép hivatásod van, megállod a helyed… Majd megtalálod a neked való férfit is. Ehhez semmi köze a génjeidnek! Már ne is haragudj Réka! És akkor most…- hirtelen elhallgatott.

  - Akkor most semmi. Nem keresem az eredeti anyámat. Többre nem vagyok kíváncsi!   - Réka felállt , kiment a teraszra, lenézett az utcára, látta, hogy Kálmán bácsi és Gáspár, Kinga apja jön. Megfordult és visszaült a helyére, majd Bellára nézve, már sokkal nyugodtabban folytatta.

  - Egy kicsit azért így jobb. És köszönöm, hogy ezt legalább elmondtad. De biztosan igazad van mindenben. Majd megnyugszom. És várom az igazit. Biztosan eljön majd. Amúgy meg jön Kálmán bácsi és Gáspár.

    Bella idegesen felállt és kinyújtott karral sietett sógora és férje elé, akik köszöntötték Rékát, majd leültek melléjük.

 

4

 

    Gáspár, felesége, Marianna halála után, belevetette magát a munkába, egyre többet dolgozott, és testvérével, Kálmánnal együtt ezen a nyáron hazalátogatott szülőfalujukba, ahol új terveken törték a fejüket. Nem győztek szembenézni a régi múltjukkal, gyermekkorukkal. Gáspár hajlamos volt az elérzékenyülésre, Kálmán volt a keményebb, és koránál fogva is több élettapasztalattal rendelkezett. Mindegyikük járta a falut, a régi ismerősöket. A velük utazó családtagok pedig kirándultak a környéken, még a Balatonra is leutaztak. Kinga magával hívta barátnőjét, Rékát, aki szívesen vett részt egy kis falusi nyaralásban. Bella nagyokat főzött, a férfiak esténként sutyorogva összeültek, nagy papírokat terítettek szét, Gáspár mérnöki skicceket mutogatott bátyjának. Láthatóan mindenki jól érezte magát, mert abban állapodtak meg, hogy itt mindenki azt tesz, amit akar, amihez kedve van.

     Így aztán egyik délelőtt, amikor Kinga és barátja András, a Balatonra ment, Réka belebújt egy rövid kis farmer sortba, lábára sportcipőt húzott, majd a konyhába ment, ahol a Bella által sütött pogácsát eszegető Gáspárral találkozott össze. Gáspár láthatóan férfiszemmel végig futtatta szemét Réka alakján, majd zavartan köhécselve megkérdezte.

  - Te nem mentél a Balatonra?

  - Nem. Én kerékpárral szeretném kicsit bejárni a környéket, de ami a fészerben van leeresztett. Nem tudsz nekem segíteni? Azt hiszem, csak egy pumpa kellene - kérdőn nézett a férfira.

  - Dehogynem. Gyere velem! Majd én felpumpálom neked.  De egyedül akarsz menni? Ismered az utakat? - nézett hátra a lányra, aki követte őt, majd hirtelen jött gondolattal megkérdezte tőle - Nincs szükséged egy kísérőre? Szívesen megmutatok neked mindent… - hirtelen elhallgatott és zavartan tette hozzá - Persze, ha nem zavarlak… Ne érts félre…

   Réka elnézte az őszülő hajú, rövidnadrágba bújt, jó negyvenes férfit. Nézte, amint férfiasan izmos karjával pumpálja a biciklit, hajladozik, majd mosolyogva odatolja hozzá.

  - Köszönöm, Gáspár!  - mondta Réka, és megfogta a bicikli kormányát, majd magához döntötte, megborzolta rövid sűrű fekete haját, rámosolygott Gáspárra - Gyere velem, ha van időd! Nem zavarsz! Legalább megismerem a szülőhelyed, ahol gyermek voltál! Biztosan rengeteg élményed van!

   Gáspár láthatóan megkönnyebbült és örült Réka szavainak. Kitolták a bicikliket, majd az udvaron álló Bellának és Kálmánnak bejelentették, hogy biciklitúrára mennek. A két ember meglepetten nézett a fiatal lányra és Gáspárra.

    Először a temető felé irányította a lányt Gáspár, közben meg-megálltak, ha egy-egy ismerős üdvözölte a férfit. A temetőben, csendben tolták egymás mellett a bicikliket, a férfi szülei sírjánál megálltak. Látszott, hogy a család már volt a temetőben. Több csokor virág díszelgett a kőkereszt mellett. Réka a sír előtt álló férfira nézett, aki lehajtott fejjel állt ott, majd hirtelen a lány felé fordult.

  - Tudod, az emberek meghalnak, és az élet mégis megy tovább. És ezt tudomásul kell vennünk. Persze a halottaink itt élnek bennünk, ahogy bennem is.  A szüleim már lassan öt éve, hogy nincsenek. Marianna pedig lassan már fél éve. És tudomásul kell venni, Bár borzasztóan nehéz. De minek is mondom ezt neked? Hiszen te is tudod. Elég korán kellett megtapasztalnod a szüleid hiányát. Ne haragudj, hogy ilyen bánatos szöveggel untatlak. Te még nagyon fiatal vagy. Gyere! - felpattant a kerékpárra - Menjünk a falu másik részébe! Megmutatom a folyópartot, a templomot, az iskolámat, a sportpályánkat. Ha akarod, átmehetünk a szomszéd faluba is. Egy kellemes kis biciklitúra lesz. Majd útközben eldöntjük. Csak pár kilométer innen a szomszéd község.

    Réka csak bólogatott, nem válaszolt a férfinak, ő is felült a biciklire, és követte Gáspárt. Szívesen hallgatta a régi történeteit. A szomszéd faluból visszafelé jövet versenyezni kezdtek, és nagyokat nevettek. A templom előtt leszálltak a kerékpárról és egy ösvényen befordultak, egy sekély patakocska partján kötöttek ki, ahol egy fűzfa árnyékában a fához döntötték kerékpárjukat, és egymás mellé ültek. Csendben nézték a patakon túli mezei virágokat, a patak fölött röpködő szitakötőket, a távoli zöld dombos tájat.  Réka elnyúlt a füves parton, hosszú lábát kinyújtotta, szemét behunyta. Gáspár felhúzott lábbal ült mellette, elnézte a lány arányos testét, szép arcát. Fiatal volt és kívánatos. Réka kinyitotta a szemét, oldalra hajtotta fejét, de a férfi zavartan fordította el a fejét.

  - Miért nem nézel rám? Félsz tőlem? - kérdezte ekkor Réka és felült. Majd közelebb húzódott Gáspárhoz, aki hirtelen megfogta a lány fejét és szájon csókolta. Réka nem ellenkezett.

  - Hát ezért! Mert képes vagyok ilyeneket tenni, ami köztem és közted, nem történhetne meg - hirtelen eltolta magától a lányt és egy fűvel zavartan söprögette a cipőjét. Réka ekkor lassan kibújt a pólójából, felsőteste meztelen volt. Két melle szinte odakínálkozott Gáspárnak, aki szinte meredten nézte, majd fel akart állni, de Réka nem engedte, Gáspár fejét a melléhez húzta és egész testével makacsul ölelte a férfit, miközben halkan suttogta: - Kérlek! Szeress!

    Gáspár nem tudott uralkodni magán, érezte a fiatal lány odaadó testét, és vadul szeretni kezdte. Aztán Réka apró sikolyára magához tért, felült és zavartan öltözni kezdett. Felállt és körül nézett, de tudta, hogy erre nem jár senki. Réka nem sietett, lassan húzta fel nadrágját, majd felvette pólóját, a tétován és zavartan mellette tébláboló szótlan Gáspár nyakába kulcsolta két kezét, hozzátapadt. De Gáspár finoman kibontakozott a lány öleléséből, megfogta a kezét, és maga mellé ültette.

  - Nem. Nem Réka. Nem szabad.  Ennek nem lett volna szabad megtörténnie… - nézett a lányra és nagyokat sóhajtott.

   - De megtörtént. Azt hiszem, mi egy test és egy lélek vagyunk Gáspár. Tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán. De én érzem, ösztönösen érzem.  Én már hetek óta, a múltkori, Belláék lakásán történt találkozásunk óta vártam ezt. Szükségem van rád!  Persze, én most rád akaszkodtam, ugye? Ezt gondolod? Lehet, hogy te semmit sem éreztél abból, amit én érzek irántad…

    Gáspár meglepetten hallgatta a lány vallomását, akárhogy is akart volna hazudni magának, vonzódott Rékához és megvadította a teste, ugyanakkor tudta, hogy milyen korkülönbség van közöttük, de eszébe jutott volt felesége Marianna is.  Teljesen zavart lett. Félt arra gondolni, hogy közte és a lány között bármi komoly lehetne.

   - Nézd Réka! Tisztelem az érzelmeidet, gyönyörű a tested, és megvallom, nem tudtam ellenállni. Férfi vagyok, és te mindent megtettél, de hát hogy gondolod? A feleségem, alig fél éve távozott az életemből. Kinga barátnője vagy, majdnem egykorú vele! Szinte az apád lehetnék! Olyan visszás lenne ez a dolog! - hirtelen felállt és a biciklihez ment, majd hátraszólt Rékának - Kérlek, hogy induljunk! Ennek semmi értelme! És bocsáss meg, ha megbántottalak volna!

   Réka lassan felállt, kicsit meghúzta a pólóját, odament a biciklijéhez, majd hirtelen Gáspár felé fordult.

  - Azt hittem érzelmeket gyújthatok benned! Tévedtem. Nem akarok a lányod lenni! De nem is vagyok az. Jó volt veled! Nagyon jó! És a kor nem kifogás! Nem hibáztatlak! Én akartam, de nagyon! De nem bánom! Akkor menjünk! Felejtsd el! Ne félj! Senki nem tudja meg! Amúgy nem vagyok már kislány. Huszonnyolc éves vagyok. A szerelem előtt, az igazi érzelmek előtt nincsenek akadályok. De úgy látom, ez csak részemről létezik. Elnézést…

   Csendben indultak egymás mellett, Gáspár elgondolkodott Réka szavain, majd mikor kiértek az út végére bátortalanul, akadozva magyarázkodni kezdett.

  - Jó lenne veled… Gyönyörű nő vagy! Igazi nő vagy! És még okos is. Tudom. De értsd meg! Ez helytelen lenne! Én öreg vagyok hozzád. Idővel… Te még fiatal lennél én pedig már… Hát nem érted?  Nekem hasonló korú lányom van és te előbb-utóbb…

   - Ne magyarázkodj! Nem haragszom. Te nem szeretsz engem. Megértettem. Majd igyekszem felejteni!  - válaszolt keserűen Réka a férfira nézve, majd felszállt a kerékpárjára és elhagyva őt, előre száguldott Gáspár régi szülői házába.

     

 

5

 

 

      Este a vacsoránál, már együtt volt az egész család. Bella és Kálmán lánya is megérkezett a férjével. Szép sorjában leültek a hosszú vacsorához megterített asztalhoz. Réka és Gáspár a véletlen során egymás mellé került, szótlanul és kissé feltűnő csendben voltak. Melinda  meg is kérdezte Rékát.

  - De nagyon búbánatosnak tűnsz Réka! Mi baj van? Nem érzed jól magad? Igaz is, mi van Matyival? Vagy facér vagy? Már igazán rád találhatna a szerelem! Vagy túl indiszkrét vagyok?  - nézett rá kutatóan Melinda.

     Réka felemelte fejét a tányérja fölül és igyekezett nyugodtan válaszolni.

  - Miért ne érezném jól magamat? Gáspár volt olyan kedves - nagy fekete szemével egyenesen Gáspárra mosolygott most, aki igyekezett természetesen reagálni Réka mondataira - hogy elvitt egy falunéző és falun kívüli biciklitúrára, megismertem ezt a szép környéket. Gyönyörű a táj, a lankáival, a dombjaival, a törökkori emlékeivel… Csak kicsit elfáradtam, talán ezért gondolod… Matyi pedig nincs. Facér vagyok és még nem talált meg a szerelem, de talán majd eljön az is.

  - Biciklizni voltál? - nézett most érdeklődve Melinda Rékára - Nahát! Egész jó ötlet. Nekem eszembe sem jutott volna! Mi is kerekezhetnénk holnap egyet Misi! Mit szólsz hozzá? - a férje felé fordult, aki egyetértően bólogatott.

    - Egyetek még!  - unszolta közben a társaságot Bella, majd a sógorára nézett - Gazsikám! Elmondhatnád a gyerekeknek a terveiteket! Vagy nem akarod még?

   - Majd én Bella! Én elmondom.  Én már befejeztem a vacsorát - fordult a felesége felé Kálmán, aki éppen jóllakottan dőlt hátra a székén, majd Gáspártól kérdezte - Beszélhetek róla?

  - Mondd el, de tedd hozzá, hogy ezek tervek még - nézett most a bátyjára Gáspár, miközben véletlenül hozzáért Réka karjához, aki ezt észlelve szorosabbra húzta össze magát.

  - Na, gyerekek! Gazsival úgy tervezzük, hogy itt, az északi dűlőben megveszünk egy szép eladó telket, és felépítünk rajta egy idősek otthonát, amit majd mi vezetünk. Vagy Gáspár, vagy én. Ezt még nem döntöttük el. Aztán Kinga, apád arra gondolt, hogy ha végzel, ideköltözhetnétek, és te lennél a ház orvosa, a férjednek is találnánk valahol itt a közelben valami jegyzői állást talán. Aztán… De mondd te tovább Gazsi! - nézett most ismét az öccsére és kezébe vette a boros poharát, hogy igyon belőle.

    Kinga már a kezét nyújtotta, szinte leintve apját, hogy ő akar szólni. Réka közben elgondolkodva hallgatta őket, és csendben nézte a társaság reagálását.

   - Apa! Nagyon jó ötlet. De mi inkább Pesten laknánk. Ott a kilencedik kerületi telken nem lehetne megvalósítani az álmod?  Én és András azt hiszem nem vágyunk a világtól elzárva élni! Igaz András? - nézett a barátjára és a kissé elszontyolodó apjára.

   - Hát, ami igaz én sem szeretnék Pesttől ilyen messze elkerülni, majd esetleg nyugdíjas koromban - mondta András, zavartan nézve Gáspárra és Kálmánra.

   Gáspár összekulcsolta a kezét, majd körbenézve a társaságon belekezdett mondókájába.

  - Nem kell mindjárt elhamarkodottan reagálni! Ezek elképzelések, tervek. Tulajdonképpen Pesten, amit terveztünk, nem tudjuk megvalósítani, mert a meglévő telekhez még meg kellene venni a mellette lévőt is. Horribilis ára van. Erre nekünk nem futja még kölcsönökkel sem. Itt is nagy kölcsönt kellene felvennünk, ha sikerül eladni a pesti telkeket. De beszéltem a polgármesterrel, a megyei emberekkel. Jó ötletnek tartják, támogatnának, én pedig jó befektetésnek látom Kálmánnal együtt. Ezt a házat eladom, illetve van rá vevő és innen nem messze Hollóék háza eladó, ami sokkal jobb helyen, jobb állapotban van, azt átépíteném, azaz esetleg lakásotok is lenne, illetve hát nekem is…

  - Apa! Ne ábrándozz! Én nem akarok lejönni és… Nem tudom neked mi a terved a magánéleteddel? Én nem hiszem, hogy egy közös lakásba szeretnék veled élni, még ha nagyon szeretlek, akkor sem! Az nem egészséges! Pillanatnyilag egyedül vagy, esetleg te lejönnél ide lakni? Vagy mit akarsz?

  - Valahogy úgy - válaszolta csendesen Gáspár és lehajtotta fejét, egy üres poharat tekergetett a kezében, Réka feléje fordulva csendesen ránézett, Gáspár zavartan rápillantott, majd folytatta.

  - Semmi tervem Kinga a magánéletemmel. Édesanyád biztosan jött volna velem, de most egyedül kell megoldanom.

  - És, ha majd találsz valakit? Esetleg akár itt. Nem vagy még olyan öreg, sőt! Igaz Kálmán? Szegény édesanyámat már nem tudjuk visszahozni - mondta a lánya elbizonytalanodva.

  - Na, gyerekek! - szólt most Kálmán - Nem hinném Kinga, hogy apád sorsát majd te intézed, az élet megy tovább, ezek pedig szerintem jó tervek a jövőre nézve is.

  - Tudod Kinga!  - nézett most Gáspár a lányára kissé keményebben - Nem jó egyedül és… De van itt a közelben város, Pécs, vagy Kaposvár, színház, szórakozás is akadhatna, esetleg időnként Pest… Nem kell arra gondolni, hogy egy ide költözéssel elzárja magát az ember a külvilágtól… Én nem így fogom fel.

    Hirtelen Réka szólalt meg Kingához fordulva.

  - Csak pár szót, ha szabad! Megértelek Kinga. De azért én a helyedben gondolkodnék Gáspár… - hirtelen zavart lett - azaz édesapád ajánlatán. Nem rossz ötlet. Én ma tényleg sok mindent láttam, és sok mindent megtudtam édesapádtól erről a környékről. Gyönyörű a fekvése, talán lehetne itt élni, nem tudom… Azért gondolkodj rajta! Bár nekem semmi közöm… Én csak azt mondom, hogy ne hamarkodd el!

  - Miért te lejönnél ide élni? Nehezen tudnálak elképzelni! - Réka nem válaszolt Melinda kérdésére, arra gondolt, ha őt kérné Gáspár talán gondolkodás nélkül, lejönne vele. Melinda pedig választ sem várva, folytatta - Mert azért, tényleg nem a világ közepe. Bár valóban szép a fekvése, szép a környék, nyugalom van. Apának talán ideális lenne. Persze lehet itt élni biztosan, de nem társ nélkül, tudod Gáspár ? - mondta nyomatékosan Melinda, apja testvérére nézve.

  - Igen, tudom. De hát arra is gondoltam Melinda, hogy hetente felutazom hétvégén Pestre, aztán majd meglátom. Mindenesetre én lennék az ügyvezető igazgató, de édesapádék nem akarnak leköltözni, ő csak anyagi társ lenne. Sok minden még nincs eldöntve. De azt látom, hogy Kinga lányom sem repesik az ötlettől. Akkor majd az idő meg én eldöntöm. Ennyi. De lassan én elmegyek és lefekszem - felállt, és hosszan Rékára nézett, aki ekkor rápillantott, majd ő is felállt.

   - Jól van apa! - állt fel ekkor Kinga, a lánya is - A te dolgod! Majd még beszélgetünk róla. Akkor menjünk lassan aludni, mert mi is kinapoztuk, kifürödtük magunkat Andrással.

   A társaság többi tagja is felkerekedett, a lányok megcsókolgatták Bellát és elindultak a saját lakrészük felé. Három szoba volt a házban, Réka most Bellával lakott, mivel Melinda is megérkezett a férjével. Kálmán pedig az öccsével került egy szobába. A két férfi elgondolkodva feküdt le.

  - Azért azt hittem, hogy a lányod lelkesebben fogadja az ötletünket, de úgy látszik, a fiatalok, nem akarnak vidéken élni - szusszant egy nagyot, mintegy nyugtázva a tényt Kálmán.

  - És te Kálmán még mindig benne vagy? Vagy gondolkodjak az én pénzemmel? Szerinted egyáltalán belevágjak? - kérdezte most Gáspár a bátyját, miután fáradtan elnyúlt a szűk heverőn.

  - Hát Gazsikám! Mint üzletember azt mondom, ha itt lenne melletted Marianna vagy valaki társ, akkor vágj bele! Még fiatal vagy! Van jövője! De egyedül? Vagy… Láttam, találkoztál Arankával, egyedül él, osztálytársak voltatok, nem?

  - Mit akarsz ezzel mondani? Eszemben sincs vele bármit is kezdeni. Nem volt soha az esetem. Viszont Kálmán… - egy kis szünet után zavartan folytatta - kérdeznék valamit.

  - Mondjad! De miért vagy olyan feszült? - érezte, hogy testvére valami fontosat akar mondani, jól ismerte minden mozdulatát, hangsúlyát.

  - Hát… Csak azt, hogy nagyon öreg vagyok már?

  - Na, ez aztán nagy kérdés! Öregem, hová akarsz kilyukadni? Fiatalabb nő felé kacsintgatnál? Tudom, hogy még friss Marianna hiánya, de hát az élet nem áll meg. Van valaki…

  - Nem, nincs. – válaszolt gyorsan az öccse - Csak úgy. Mi a véleményed Rékáról?   - kérdezte most kissé halkabban.

  - Rékáról? Csak nem őt nézted ki magadnak? Amúgy meg a lányod is lehetne majdnem!  Illetve hát nem is tudom… Várj! Hadd gondolkozzak! Te negyvenhat vagy, Réka huszonnyolc, ha jól tudom. Szép lány, az biztos, okos is… – mondta kissé elgondolkodva .

  - Hagyd!  De fejezzük is be! Csak úgy kérdeztem. Aludjunk!

  - Dehogyis! Te nem kérdezősködsz ok nélkül!  Gazsi! Ma délelőtt együtt voltál vele, bicikliztetek… Most, hogy visszapörgetem az eseményeket… Hazajött Réka és olyan furcsa volt, aztán te később jöttél, de te is olyan furcsa voltál… Bellával még beszéltünk is a dologról… Csak nem történt valami köztetek?

  - Nem. Semmi sem történt!  - hazudta most a bátyjának - Tetszik a lány, de nem merek vele semmit kezdeni, Kinga barátnője, meg még alig fél éve, hogy Marianna… Igaz, hogy már két éve, mint férfi… a betegsége miatt… Érted, nem? Mit szólnának, ha…

  - Hülye vagy te öcsém! Hát rugaszkodj neki, és próbálj meg udvarolni. Veszteni valód nincs! Hogy ki mit szólna, azzal meg nem kell foglalkozni! Biztosan felháborodna Bella és Kinga is! Aztán megnyugodnának, ahogy ez lenni szokott. De szükséged lesz egy nőre. Te még nem vagy öreg. De, hogy idejönne-e veled azt nem hiszem. Igazi városi lány, sportos, mit kezdene itt?

  - Na, jó. Zárjuk le. Csak egy gondolat volt!  Majd eldöntjük a többit. Én még maradok egy hetet, körbenézek, aztán otthon a többit megbeszéljük. De kérlek, hogy ne szólj Bellának erről a Réka témáról…

  - Mit gondolsz te rólam? Ez férfi ügy. Ilyennek ismersz? No, aludj jól! – mindketten fordultak egyet az ágyukon és rövid idő múlva Kálmán hortyogása hallatszott a csendben.