Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szivárványszerelem/ 11 - 12.fejezet (befejezés )

 

12 

  

   Péter tele volt lelkiismeret furdalással, szégyenérzettel, hogy eddig ennyire gyáva volt és idáig áltatta Évát és saját magát is. Amikor belépett a lakásukba Éva már jött felé, kisírt szemmel és láthatóan idegesen.

  - Szép estét szereztél nekem! Szép kis meglepetést! És még én dicsérem azt a nőt, hogy milyen jól néz ki. Még azt hittem Gergő barátnője. De ezt a szemétséget! Így kellett ezt megtudnom, de sejtettem én! Ugye megmondtam, hogy van valakid? Átgondoltam mindent. Egy utolsó állat nem tesz ilyet!

- Beszélni szeretnék veled. Üljünk le Éva !

  - Mit akarsz mondani? Nem kellett volna már igazat mondanod réges-régen? - nézett a férjére hideg tekintettel a felesége.

  - Igen, kellett volna. Szeretem. Sajnálom. Ne szólj semmit, elmondom neked, ha gondolod, az egészet.

  - Nem vagyok rá kíváncsi! De azért megkérdezem tőled, hogy mióta tart ez a játékod?

  - A nyár óta, a balatoni koncert óta Éva. Azt gondoltam majd elmúlik, mint a többi, de ez nem múlt el, ez szerelem Éva, én most elmegyek tőletek, tulajdonképpen, azért is jöttem. És nem így akartam megmondani.

  - Nem így akartad megmondani? Te sehogyan sem akartad megmondani! Játszottad a kettős játékod! Az a nő pedig kivárt téged! Elmész? Elzavarlak kedves Péter! Elég volt a sok játékból! Elég a sok megalázásból! A sok egyedüllétből! Na, a kedves Dorikára sem vár más, csak még nem tudja szegényke! De hát menj! Persze éppen karácsony előtt! Csak a lányokat sajnálom, de majd te beszélsz velük. Ez a te sarad! Lassan kezdek undorodni tőled. Alávaló gazember vagy! Megkérdezhetném, hogy miért áltattál eddig, de nem teszem, mert nem érdekel már a hazugságod! Tudod, eljött a pillanat, hogy el tudok szakadni tőled – sziszegte dühödten férje felé az utolsó mondatokat.

  - Jó, ne fokozd, igazad van! Gyáva voltam és gerinctelen.

  - Azért nem ezt érdemeltem ennyi év után, de mit is várhattam volna egy ilyen híres jazz zenésztől! - mondta aztán ismét gúnyosan, majd sírva fakadt.

  - Köszönöm a kedves jelződ, de ehhez semmi köze a zenémnek, nem tehetek róla, ha beleszerettem Dorinába! Én is ember vagyok, mással is előfordult már! Köztünk pedig régóta nem tökéletes a kapcsolat. Eltávolodtunk egymástól.

  - Te biztosan eltávolodtál tőlem! Ne beszélj a kettőnk nevében! Ne ragozz! Pakolj és tűnj el az életemből! Beadom a válókeresetet, de nem osztozkodom semmin! Minden a miénk, ha tetszik, ha nem. Bár előbb zavartalak volna már el! Én hülye! - sírni kezdett.

  - Jó. Ezt most hagyjuk. Nem tartok igényt semmire.  Pár nap, összepakolok, és elmegyek. De a gyerekekkel is akarok majd beszélni. Akkor csak a ruháimat, a lemezeimet, a könyveimet viszem és még néhány személyes dolgomat.

  - Pontosan. Jól gondoltad! Volt időm végig gondolni mindent Péter. Tudtam, hogy vége van közöttünk mindennek, már régóta éreztem, csak nem akartam elhinni. Nem akadályozom meg, hogy találkozz a gyerekekkel!  Ezt majd megbeszéljük. Arra is gondoltam, hogy megpróbállak marasztalni, hátha még vannak érzelmeid irántam, de rájöttem, hogy felesleges erőltetni ezt a dolgot. Csak éppen az időzítésed galád! De hát ez vagy te! Mit is várhattam volna tőled? És micsoda nő az olyan, aki nős emberrel kezd ki?  Na, megvan a véleményem róla! Van képe tönkretenni egy családot? Majd megkapja a maga büntetését ő is! Remélem! – ekkor már szikrázott Éva szeme és egyre hangosabb lett.

   Péter ránézett Évára, szégyellte magát, bizonyos dolgokban igazat adott a feleségének magában. Most fogta fel, hogy valóban csak még rosszabbat csinált a halogató taktikájával. Ránézett Évára, és kicsit bűnbánóan mondta neki.

- Mindenestre köszönöm, hogy nem csinálsz nagyobb cirkuszt. Biztosan igazad van sok mindenben. Valóban nem így kellett volna elmennem, de most már nincs miért magyarázkodnom. Akkor maradhatok még, hogy összepakoljak, vagy? Itt a kulcs, vagy maradjon nálam?

  - Még, hogy cirkuszt! Örülj neki, hogy egyáltalán így viselkedek! Tele vagyok nyugtatókkal! Szép kis éjszakát szereztél nekem! A gyerekek miatt teszek mindent! Szedd össze a holmidat, pakolj össze, aludj itt a nappaliban, és minél előbb tűnj el a lakásomból! A kulcsot pedig dobd be a postaládába, ha nem lennék itthon. Ha itt maradt volna valamid, akkor majd szólsz és eljössz érte! Szép meglepetést adtál így karácsony előtt a két lányodnak!  De hát ez száradjon a te lelkeden!

    A felesége ekkor csapkodva az ajtókat elvonult a hálószobájukba. Péter pedig fáradtan eldőlt a nappali kanapéján.

 

 

13

    Péternek fájt a gyerekeitől való elszakadás. De megkönnyebbült a lelke. Pár hete már utálta magát a hazudozásai miatt. Tudta, nehéz lesz megszoknia, hogy a lányait nem látja majd minden nap, de ugyanakkor azt is tudta, egy szerető nő várja, akinek szintén sok fájdalmat okozott gyengeségével. Miután minden holmiját összepakolta, telefonált Dorinának, aki érte ment kocsival. Péterre a házuk előtt várt. Segített bőröndjeit bepakolni a kocsiba, majd amikor elindultak megkérdezte tőle.

   - Biztosan ezt akarod? Jól döntöttél? Még talán visszaléphetsz!

     Péter rámosolygott.

   - Ugye ezt nem mondod most komolyan! Veled akarok élni, még ha a lányaim vesztesége is az ára. Csak azt nem tudom, hogy te ezek után elfogadsz-e engem? Vajon mit gondolsz most rólam? Nem voltam egy jellembajnok ugye? Már régen rendezni kellett volna az egészet. Gyáva és gerinctelen alak voltam.

   - Hát, ami igaz, az igaz. Az voltál. Én pedig gyenge nő, aki mindezek ellenére elfogadtalak és kivártalak, mert szeretlek, még így is, a történtek ellenére is... Különben nem lennék most itt veled. A lányaid pedig nem vesztek el. Butaság amit mondasz. Majd jönnek hozzád. Én szívesen látom őket, csak a feleségeden múlik. A gyerekek meg hamar összebarátkoznak majd, hidd el, ők könnyebben oldódnak és könnyebben fogadják el a helyzeteket. Lehet, hogy a lelkük sérül kicsit, de ha érzik, hogy te nem vesztél el, hogy továbbra is szereted őket, akkor nem lesz olyan nagy baj!

   Péter hálásan nézett Dorinára, aki az elkövetkező időben igyekezett a háttérben maradni. Türelemmel és szeretettel segítette, hogy Péter feldolgozza a benne zajló fájdalmas érzelmeket. De azt látta, hogy zökkenő mentesebben történt a megnyugvása, mint gondolta volna. Évával, volt feleségével is megállapodott a lányai láthatásában. Ettől megkönnyebbült. A lányai időnként hiányoztak neki, de most már tudta, hogy mindennek ára van.

    Dorinával egy év múlva házasodott össze, aki sok örömet okozott létével, megértő szeretetével. Időnként elcsodálkozott, hogy milyen összehangolt kapcsolatban élnek. Dorina szerint ez a kölcsönös szerelmüknek, szeretetüknek volt köszönhető.

   Boldognak mondhatták magukat még évek múlva is.