Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szivárványszerelem/2-4.fejezet

 

2

  

     Péter egy óra körül érkezett haza.  Tele volt még a számára is meglepő új érzésekkel, Dorina testének érzetével. Nem gondolta, hogy ilyen felkavaró érzelmeket fog kelteni benne ez az új kapcsolat. Erre azért nem számított. Ugyanakkor tele volt lelkiismeret furdalással is. Tizenhárom éve ismerte meg Évát, a feleségét, aki két gyermeket, két kislányt szült neki. Szerette még ezt a nőt, de a szerelem már régen kihunyt. De ezt természetesnek vette. Élt mellette a megszokás, a szeretet. Magában megfáradt kapcsolatnak nevezte házasságát. Sokat volt távol, és az utóbbi időben elég sokat veszekedtek. A két kislányát imádta, de velük is csak ritkán tudott önfeledten együtt játszani.

    Óhatatlanul összehasonlította a két nőt. Éva teste korához képest a szülések után erősen megtelt, hízásnak indult, valahogy nem adott a külsejére sokat, de ezt eddig Péter észre sem vette. Most villant fel benne a külső testi különbség a két nő között. De nem csak ez fordult meg a fejében, hanem Dorina intelligenciája, fiatalossága, érdeklődése. Volt benne valami izgató, ami eredendően hiányzott Évából. Halkan becsúszott Éva mellé az ágyba, aki felébredt, és hozzábújt. 

   - Már megint ilyen későn jöttél Péter! – mondta neki súgva.

   - Aludj kedves, fáradt vagyok! – Péter megcsókolta a hozzá bújó nőt. Tudta mennyire kínos a helyzet és félt, hogy Éva előbb-utóbb felfigyel majd erre. Felesége felkapcsolta a kislámpát, ami az ágyuk mellett volt a kis szekrényen.

  - Nézz csak rám Péter! Hol jártál? Ne mondd, hogy elmész négy napra, és nem akarsz velem lenni? Vagy már ennyire nem kellek neked? Lassan egy hete hozzám sem nyúlsz. Kicsit furcsa, nem?

   Péter felült, Évára nézett, aki kócos volt és szemében fájdalmat, várakozást látott. Zavart lett. Megsimogatta felesége vállát - Nehéz hetem volt, igazán megértőbb lehetnél! Tényleg fáradt és álmos vagyok. Napi próbák, előadások, nemcsak fizikai munka jól tudod, kimerültem. Van ilyen. Majd bepótoljuk. Ne haragudj, tényleg képtelen vagyok most...

  - Én meg képes vagyok és, ha kell, megerőszakollak! - Éva levetette hálóingét és mindenáron szeretkezni akart Péterrel.

  - Mondtam, hogy nem, most nem! Miért nem érted meg? Péter felkelt az ágyból és rágyújtott egy cigarettára. Érezte, hogy kínos és csúnya helyzetet teremtett, de képtelen volt szeretkezni a feleségével. Tele volt egészen más érzelmekkel.

   Felesége visszavonult a helyére és sírni kezdett.  - Ezt a megalázást! Ennyire nem lehetsz fáradt! Nem kellek neked! Biztosan van valakid, de majd utána járok, de azt megkeserülöd, ha becsapsz! Jó párszor megtetted már.

  - Na, ebből elég Éva! Hagyd abba! – Péter idegesen elnyomta a cigarettát, majd felkelt, hogy igyon egy pohár vizet, visszajött az ágyba, lefeküdt a hüppögő felesége mellé.

  - Nyugodj meg, és ne képzelegj, nekem holnap utaznom kell, előadásom lesz, fáradt vagyok, így nem tudok elaludni sem.

  - Akkor szeress! - pattant fel Éva és Péterhez simult, aki képtelen volt most szeretni feleségét, ahogy azt Éva szerette volna. Hiszen alig bújt ki Dorina ágyából. Erre nem számított. Ránézett a feleségére, és szinte kegyetlennek hallotta a saját hangját - Mondtam már, hogy most nem tudlak szeretni, aludni akarok, és ne csinálj itt felesleges jelenetet! Jó éjszakát! – megigazította párnáját és hátat fordított neki.

    Éva ekkor visszafeküdt a saját helyére és csak annyit mondott neki: - Nem fogom elfelejteni! Annyira nem lehetsz fáradt! De mindegy. Nagyon megaláztál! Jó éjszakát.

    Hátat fordítva egymásnak, mindketten nagyon nehezen aludtak el. Péternek fájt, hogy ezt kellett tennie, de képtelen volt másra. Ekkor fogta fel, hogy új kapcsolata bonyolultabb lesz, mert Dorina már most sokat jelent számára.  Sok minden járt a fejében, míg el tudott aludni.

 

3

 

   Dorina előző este, hogy Péter elment tőle, boldogan aludt el, csak Péter testét hiányolta. Tudomásul vette, hogy ez már csak így lesz. Lelke kicsit hadakozott, de nem tudott mit tenni. Hiszen Péter világosan megmondta neki, hogy nem ígér semmit és nem független.

  Reggel már hétkor felkelt, összekészült az útra. Egy sporttáskába pakolta be holmiját. Tele volt várakozással és izgalommal. Megreggelizett, majd felhívta volt férje lakását.

  - Szervusz, Gábor! Fent vannak már a gyerekek? Kicsit szeretnék velük beszélni. Tudod, elutazom ma pár napra, a Balatonra. Azaz szombaton jövök haza, gondoltam beszélek előtte velük.

  - Nocsak. Nyaralni mész? De neked is jár!  Adom Bencét, ő már itt sertepertél.

  - Szia anya! Hogy vagy? Képzeld! Ma megyünk a Palatinusra, olyan jó idő van, hogy apa meg a Zsuzsa megígérte.

  - Na, ennek örülök. Jól vagyok én is. Most elutazom én is pár napra a Balatonra. De szombaton már jövök vissza.  Vasárnap pedig apa hoz benneteket haza, és akkor találkozunk! Jók legyetek! Te vagy a legnagyobb, a legokosabb, vigyázz a többiekre is! Add őket is, hadd adjak nekik is egy-egy puszit, így telefonon keresztül is. Szeretlek benneteket! És hiányoztok!

  - Mi is anya, adom Lilit és Danit – puszit küldött anyjának a telefonon keresztül, majd Dorina még beszélt a másik két gyermekével is. Fájó szívvel tette le a kagylót. Hiányoztak a gyerekei. Aztán ránézett az órájára, majd elindult a konyha felé, hogy kávét főzzön. Ekkor megszólalt a mobilja.

  - Szia Dori!  Egy kis baj van!

  - Baj? Talán nem utazhatok mégsem?

  - Szó nincs róla! Miket nem gondolsz! Csak a kocsim. Nincs kocsim pillanatnyilag. De majd szóban elmondom. Most a csomagommal az utcán állok, innen telefonálok, és gondolkodom. Tudod az a baj, hogy András kocsijában nem férünk el mindannyian, kellett volna az én kocsim is. Lehet, hogy vonattal kell leutaznunk.

  - Péter! Mit körülményeskedsz! Menjünk az én kocsimmal! Ez megoldás?

  - Akkor minden meg van oldva! Indulok máris. A többit szóban.

   Dorina gondolkodóba esett, közben elkészítette a kávét, két személyre főzte le. Csengetést hallott, kinyitotta az ajtót, Péter láthatóan megviselt állapotban volt.

  - Ne haragudj, hogy így jöttem. Szeretnék lefürödni, megborotválkozni! - tétován nézett körül. Dorina érezte, hogy valami zűr volt Péter és a felesége között, de nem kérdezte - Tedd le a táskád! De azért megcsókolhatlak?

  - Bocsáss meg! Gyere, hadd öleljelek meg! Nem haragszol, hogy ilyen bonyodalmat okoztam?

  - Milyen bonyodalmat? Semmit. Menj fürödni! Addig én készítek neked reggelit, mert gondolom, nem reggeliztél. Aztán, kávézol egyet velem, ha akarsz, és indulhatunk.

    Péter kissé idegesen pakolta ki táskájából a borotválkozó holmikat, majd elindult a fürdőszobába. Ő pedig, a konyhában közben előkészítette a reggelit Péter részére.

  - Na, itt vagyok, most már jobban érzem magam. Hű, de pompás, bőséges reggeli! Nem vagyok én ehhez szokva Dori, de biztosan jól fog esni!

  - Egyél! Jó étvágyat! - leült Péterrel szemben, és könyökére támaszkodva nézte, ahogy Péter reggelizik. Láthatóan éhes volt.

  - Köszönöm a finom reggelit. Ez nagyon jól esett! Szép vagy és kívánatos!

    Dorina mosolygott, felállt, hozta Péternek a kávét– Tessék! Idd meg! Jót fog tenni. Én elmosogatom még ezeket az edényeket, aztán mehetünk. Elromlott a kocsid?

  - Nem, nem! Majd útközben elmondom, bár nem szívesen beszélek róla. Addig, amíg te itt tevékenykedsz, felhívom a srácokat, hogy induljanak nyugodtan, megoldódott a helyzet. Csak Árpiért kell elmennünk! Nem baj?

  - Nem. Miért is lenne az? Hiszen elférünk hárman bőven - miközben mosogatott, arra gondolt, hogy milyen jól esett neki ez a reggeli cselekvés. Elláthatott egy férfit, ami már régen fordult elő vele. Kicsi öröm költözött a szívébe, de ugyanakkor érezte, hogy valami probléma van Péterrel.

  - Kész vagyok Péter. Mehetünk, ha gondolod.

  - Jó, akkor szedelőzködjünk. Szerencsére Árpi sem lakik messze.

  - Semmi baj, menjünk, menj előre, én bezárom a lakást.

    Lementek az utcára, ott állt Dorina zöldszínű kocsija, beültek, kényelmesen elhelyezkedtek.

  - Dori!  Nem akarod, hogy én vezessek? Nálam van a jogsim.

  - Inkább én vezetnék, ha nem baj. Te meg leülhetsz hátra is, ha akarsz és aludjál egyet, mivel úgy látom, hogy kissé kimerült vagy. Na, induljunk!

  - Nem ülök hátra, melletted akarok lenni, majd Árpi odaül. De előtte még elmondom, hogy volt egy kis vitám a feleségemmel és elvette a kocsi kulcsomat, ezért nem tudtam azzal jönni. Pocsék helyzetbe kerültem tegnap éjszaka. Miattunk! De ez ne bántson téged! Tudd, hogy szeretlek, és veled akarom tölteni ezt a négy napot!

    Dorina ezen elgondolkodott, de nem kérdezett semmit. Ránézett Péter kezére, majd megsimogatta az arcát, nézte a szép mélykék szemét, és megcsókolta - Sajnálom Péter! - szerelemmel volt tele a szíve, nem érdekelte most Péter felesége. Még Péter lelkiismeret furdalása sem. Pedig érezte, hogy ettől szenved most a férfi.

    Rövid időn belül megérkeztek Árpád lakásához, aki már lent volt az utcán, várta őket. Péter kiszállt, beszéltek néhány szót, majd Árpád köszönt Dorinának, aki kedvesen invitálta. Árpád beült a kocsi hátsó ülésére és indultak.

  - Én vezetek Péter helyett, mert szerintem fáradt. Felajánlottam neki, hogy aludjon egyet, nem tudom te, hogy vagy ezzel, ha álmos vagy tedd te is ezt. Hosszú lesz az út. Hallgassunk közben valami jó kis zenét.  - Szerintem aludjál kicsit Péter, hallgassunk valami jó kis zenét. Charlie Parker, Gillespie, Miles Davis, esetleg Coltren, Garbarek, vagy valami más? Van itt  egy jazz album is, vegyes előadókkal és számokkal.

  - Ilyen nagy jazz szerető vagy? Nem is tudtam, de ennek igazán örülök! Tedd fel az albumot, és én is hátra dőlök. Szunyókálok egyet, kellemes lesz ilyen zene mellett - mondta Dorinának Árpi, a fekete hajú, fekete szemű fiatal fiú, aki amúgy nagyon jól bőgőzött.

    Dorina kérésüket teljesítette és hagyta, hogy aludjanak a férfiak. Ő pedig csendben hallgatva a zenét, levezette az egész utat. Látta, hogy mindkét férfi fáradt volt. Aztán Földvár előtt éledezni kezdtek.

    - Hú! - pattant fel alvó helyzetéből Péter - Ne haragudj Dorina! Át akartam venni tőled a vezetést félúton, de nagyon jól esett ez a pihenés. Micsoda udvariatlan pasi vagyok! Nem haragszol? Nem vagy nagyon fáradt? - szégyenkezve nézett rá Péter. 

  - Ugyan, csak nem gondolod, hogy nekem ez fárasztó volt. Mondjad, hogy merre menjek, mert itt vagyunk már Földváron.

    A hatemeletes vízparti felújított szállodában kötöttek ki. A többiek is nem rég érkeztek meg. Üdvözölték egymást. Dorina jókedvűen fogott kezet velük. Megbeszélték, hogy kipakolnak, felmennek a szállásukra, aztán együtt ebédelnek. Délután tartanak egy rövid próbát, majd fürdenek. Az előadás este kilenckor kezdődött, bőven volt idejük. 

  - Gyere Dori! Mi az ötödiken lakunk. Olyan szobát kértem, aminek erkélye van, és a vízre néz. Szerettem volna, ha kellemes emlékeid maradnának majd erről a helyről, ahol remélem szép lesz az együttlétünk is!

  - Most romantikázol? – nézett Péterre a liftben, miközben a szobájuk felé mentek.

  - Igen. Baj? Vagy te nem vagy romantikus lélek? Nem hiszem. Ennek az ellenkezőjét tapasztaltam eddig.

  - És ez jó neked?

  - Igen. Nagyon is jó!

  - Akkor, bevallom, hogy az vagyok. Kicsit érzelgős, de muszáj néha palástolnom.

  - Mellettem, ha lehet, ne titkold az érzelmeidet, akár az érzelgősségedet!  Nekem szükségem van erre. Talán ezért is szeretlek.

   A szobájuk kellemes volt, valóban volt egy kis erkély, ahonnan a Balatonra láttak. Egyszerre mentek ki az erkélyre és egymást átölelve nézték a napfényes partot. Hosszan megcsókolták egymást. Péter maga felé fordította Dorina arcát, belenézett a szemébe - Jó, hogy jöttél nekem! Gyere, pakoljunk ki és menjünk le ebédelni!

    Nagyon jó hangulatban ebédeltek, viccelődtek, sztoriztak, ő is mesélt a munkájáról, a gyerekeiről, aztán ebéd után a fiuk elindultak az előadás színhelyére, hogy tartsanak egy próbát. Dorina addig lement a partra, úszott egyet, majd átadta testét a napsütésnek. Behunyta szemét, boldognak érezte magát. Maga előtt látta Péter fekete haját, kék szemét, érezte kedvességét, és melegség öntötte el testét. Ekkor érkeztek meg a fiuk, mind fürdőruhában és nagy hanggal. Már délután öt óra lehetett. Hirtelen felült, kissé feszengett a fürdőruhájában.Péter leült mellé, a többiek is leterítették törülközőjüket.

  - Ki jön velem úszni? - kérdezte András, a zongorista.

  - Menjél! Én kicsit leülök. - nézett Péter Dorinára.

  - Persze, hogy megyek, már egy órája tespedek itt – válaszolta Dorina.

  - Fantasztikus színe van ennek a nőnek! És képzeljétek srácok! - szólalt meg mellettük Árpi, miközben Dorinát nézte - Ennek a jó alakú nőnek három gyermeke van. Amúgy meg nem csodálom, ha megakadt a tekinteted rajta! – mondta kissé harsányan Árpád.

   - Ez a szabad szájú Árpika! - szólalt meg a zavarban lévő Dorina mellett lépegető zongorista fiú, András, aki, talán túl volt a harmincon is. Komolynak tűnt, Dorina azt is látta, hogy zárkózott férfi.

  - Ne is törődj vele, de ami a szívén az a száján, ahogy szokták mondani! Mindenestre furcsa kalandba mentél bele! Tudod, nem árulkodásként mondom, de Péter mindig is szerette a nőket! Ennek ellenére a felesége mindig tabu volt. De most úgy látom, hogy szerelmes. Nem tudom mi lesz ebből, kicsit aggódom miatta, mert úgy látom lelki válságba került. Azért ne beszélj neki arról, hogy én ilyesmiket meséltem neked, de mindezt csak azért mondom, mert így ismeretlenül is kedvellek.  Nem tudom, te mire számítasz, biztosan szereted, nem lesz könnyű neked sem! Azért én most drukkolok, hogy több legyen ez a kapcsolat, egy futó kalandnál. Valahogy illetek egymáshoz. Egyébként szép számot komponált,és ezt neked köszönheti. Majd este meghallod!  Nem haragszol, hogy ennyit fecsegek?

  - Dehogy, sőt jól esett. Tudom, hogy nekem sem lesz könnyű. De hát szeretem... – nézett Andrásra barátságosan, és hálásan.

  - Azért ne ess pánikba! Péter alapvetően rendes srác. Jó ember. A sors kiszámíthatatlan! Egyébként pedig, nekem is új feleségem van. Sajnos elváltam az előzőtől, elég fiatal vagyok hozzá, de korán is nősültem. Most úgy tűnik, az új házasságom jól működik. Majd biztosan összejövünk egyszer, és megismered a páromat is. De ússzunk akkor! - mind ketten beúsztak a bójákon túlra.

    A zenekar többi tagja pedig a parton nyúlt el, élvezve a napsütést.

  Este szép, szélcsendes idő volt. A móló előtti sétányon volt a színpad.  Majd negyedóra ráhagyással kezdődött el a koncert. Fogékony volt a közönség. Amikor az utolsó szám következett, a zongorista szólalt meg: - Most pedig Somsai Péter szaxofonos barátunk vadonatúj szerzeményét fogjuk eljátszani.

   Viharos zongoraszólóval kezdődött, majd a búgó szaxofont, heves dobszóló követte. A zongora vízcseppek, esőcseppek hangját hallatta, aztán gyönyörű búgó mély, majd ide-oda ugráló magas hangokban szaxofon szólt, amihez csatlakozott a másik szaxofonos később, és az egész zenekar tökéletes összjátékkal fejezte be a számot. Óriási volt a siker, a taps. Dorina elámult, tökéletesen átérezte mit is akart ezzel elmondani Péter, milyen érzelmek vannak benne. Felállt ő is, úgy tapsolt. A közönség alig akarta elengedni őket.

    Dorina előadás után a hozzá lépő Péter nyakába borult, aki láthatóan büszke volt most magára.

   - Péter, ez gyönyörű volt! Tökéletesen éreztem mindent! Köszönöm! Bármi történjen közöttünk, ezt soha nem felejtem el! Fiúk! - lépett a zenekar többi tagjához is - Gratulálok! Gyönyörűen játszottatok! Köszönöm ezt a szép estét nektek is. 

  - Na, ugye szép volt? Mondtam, hogy lesz egy meglepetésünk! Menjünk vacsorázni! Ma én fizetek - mondta nekik András.

    Miután elintézték piszkos anyagi ügyeiket, ahogy mondták, beültek egy étterembe, és ott vacsoráztak. Dorina, nem gondolta volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát egy ilyen társaságban. Közvetlenek és természetesek voltak Péter zenésztársai, így teljesen felszabadult volt közöttük.

  - Honnan jutott az eszedbe ez a cím, Péter? - nézett a mellette ülő, és vacsorázó Péterre.

  - Fogalmam sincs. Csak arra ébredtem, hogy ölelem a meleg testedet, hogy érzem a szádat, látom a szemedet és hirtelen hangok indultak meg bennem és esőcsepp üveghangjait hallottam, kipp-kopp, aztán vihart, sötét felhőket láttam, majd kisütött a nap és velem szemben egy szivárványt véltem látni, szóval valahogy így. Arra gondoltam a mi kapcsolatunk is olyan különlegesnek ígérkezik, mint a ritkán látható szivárvány. Szóval a mi szerelmünk legyen egy szivárvány- szerelem! Abban bízom, hogy az lesz. Mit szólsz hozzá? Tényleg szép volt?

  - Szakmailag nem értek hozzá, de talán nem is kell. Érezni kell azt, amit játszotok. És én éreztem. Szerintem tökéletes! Összességében gyönyörű! De nem én vagyok a mérvadó, hanem a közönség! Nem hallottad? Biztos vagyok benne, hogy sikerszám lesz.

   - Akkor örülök. Nekem ennyi elég tőled. Tényleg szeretlek. Menjünk haza, vagy hallgatjuk a zenét és táncolunk egyet? Igaz is, táncolni akarok veled, mert még ezt nem próbáltam. Gyere! Erre a szép kis számra andalogjunk egyet!

    Péter maga után húzta Dorinát a táncparkettre, ahol már jó néhányan táncoltak. Majd átölelve egymást, egy lassú, érzelmes tangóra táncoltak. Aztán egy gyors szám következett. Majd a szám végén kicsit kimelegedve ültek az asztalhoz. Megitták a kevés vörös borukat, majd elköszöntek a többiektől és hazafelé sétáltak.

  - Örülök, hogy eljöttél velem Dorina!  Szeretnék veled még sok mindenről beszélgetni, de erre lesz időnk, hiszen legközelebb csak csütörtökön este játszunk Siófokon, és utána még van másfél napunk egymásra - magához szorította és megcsókolta - A mai este, az egész éjszaka csak a tied és csak az enyém. És még a reggel is! Tényleg beléd szerettem!  Fogalmam sincs mi lesz ezután velem, velünk. Erre nem számítottam! De szeretsz legalább ennyire te is? Én itt csak hajtogatom a magamét...

  - Én meg csak hallgatlak. Túlzásba esel itt a Balaton parton. Talán most szabadabban érzel, hogy távol vagy az otthonodtól. Lehet, hogy csak a szerelemérzésbe vagy szerelmes. Szeretlek Péter, az egészen biztos.  Nagyon is közel kerültél hozzám.

  - Nem, nem a szerelemérzésbe szerettem bele, hanem beléd. Ez holt biztos - ekkor már a szállodai szoba előtt voltak, Dorina előre ment, majd a fürdőszobában kötött ki. Éppen fogat mosott, amikor Péter odalépett mögé, és szinte erőszakosan magával húzta, ki a hálóba, a nagy francia ágyra.

- De, Péter! – kapálódzott Dorina - Csupa fogrém vagyok!

  - Majd lecsókolom! - hosszan, sokáig szeretgették egymást.  

      Ahogy némán, kimerülten, behunyt szemmel feküdtek egymás mellett, Péter egyszer csak felült és megszólalt:

  - Úgy érzem, nagy adomány vagy nekem! Hiányoztál az életemből. Tényleg beléd szerettem és nem biztos, hogy elengedlek. Sőt lehet, hogy még ígérgetni is fogok neked.

  - Azt már nem! Ne ígérj semmit. És most aludni akarok. Ne haragudj! - válaszolta Dorina és valóban aludni készült, fáradt volt.

  - Rendben! Aludj csak, én még nézlek, és simogatlak kicsit, aztán majd én is alszom.

   Dorina összekuporodott és bele csúszott Péter ölelő karjaiba. Érezte meleg testét és olyan nyugalmat, amitől szinte azonnal álomba zuhant.

 

 

4

 

    Másnap reggel hat óra körül ébredt fel Péter. Nézte a félhomályban, a mellette alvó Dorina hosszú, mézbarna haját, szabályos szép arcát. Úgy tűnt számára, hogy már nagyon régóta ismeri. Halkan felkelt, kiült az erkélyre. Rágyújtott egy cigarettára. A tó vízét, a parton lévő fákat nézte, miközben érezte bőrén a Nap melegítő sugarait. Boldognak, de ugyanakkor gondterheltnek is érezte magát. Amikor a Lánchídnál megpillantotta Dorinát, úgy érezte, mindenképpen meg kell ismernie. Már az első este tudta, hogy ebből nem kaland lesz. Aztán eszébe jutott felesége, és a gyerekei. Azon gondolkodott, hogy a továbbiakban nem tud majd Évával a meg szokott módon élni.  Aztán arra gondolt, hogy mit fognak érezni majd a gyerekei, ha mégiscsak úgy dönt, hogy elválik Évától. Hogyan fogja Dorina gyerekeit megkedvelni, vagy nem megkedvelni. Csupa kérdőjel volt benne. Pedig érezte, hogy döntenie kell majd.  Azzal is tisztában volt, hogy Dorina mélyen érző lélek. Lassan kezdte felismerni emberi értékeit. Feleségének sem akart hazudozni időtlen időkig. Sok emlék kötődött hozzá.  Mégis, most a válásra gondolt. Hirtelen felállt, visszament a szobába, majd bement a fürdőszobába, lezuhanyozott, megborotválkozott és haza telefonált.

  - Szia Éva, hogy vannak a gyerekek? És te? Megnyugodtál?

  - Nocsak, eszedbe jutottunk? Hol vagy? - kérdezte tőle a felesége.

  - Hol lennék?  Egy szállodában. A Balaton mellett. Jól kitoltál velem, mire volt jó a kocsi kulcs elrejtése? Megőrültél kicsit? - Péter egyre ingerültebben válaszolgatott.

  - Igen, megőrültem. Szükségem van a kocsira. Melyik szállodában vagy?

  - Nem mindegy?

  - Nem. Vagy félsz megmondani? Akkor majd kinyomozom!

  - Ugyan Éva, ne ízléstelenkedj!

  - Haragszom rád. Tudod nagyon jól.

  - Én is.  Csókoltatom a gyerekeket.

    Zsebre tette a készüléket és kifelé indult a szobába, lelkiismeret furdalás gyötörte. Aztán látta, hogy Dorina is fent van már. Odament hozzá, megcsókolta és jó reggelt kívánt neki.

  - Jó reggelt, te már ilyen korán fent vagy? Nem tudtál aludni? - nézett Péterre.

  - Általában keveset alszom, korán kelő vagyok. Aztán kicsit átgondoltam a mi kapcsolatunkat, meg egyáltalán...

  - Azért telefonáltál? Sajnálom, de óhatatlanul is hallottam mindent.

  - Bántó volt számodra? De hát tudod, hogy vannak és ennyit meg kellett tennem. De, ne aggódj! Én tényleg, őszintén szeretlek! - Péter odaült Dorina mellé, majd folytatta - Tele vagyok most örömmel és keserűséggel. Nem tudok dönteni semmiben.

  - Én azt hiszem, korai lenne most a döntésed - szólt közbe Dorina, miközben felült az ágyban és megsimogatta Péter arcát.

  - Dehogynem, érzem, hogy muszáj lesz a hetedik érzékem, azt súgja, hogy muszáj lesz. Te ezt most nem érted. Éva gyanút fogott.  Eddig megbocsátotta minden kalandomat, de téged nem fog. Mintha érezné, hogy most nem kaland van az életemben. És én nem akarlak elhagyni. Komolyan akarsz engem? Nem tudom mi fog történni a továbbiakban.

  - Péter, biztosíthatlak, hogy szeretlek. Bármi történik, itt vagyok neked, csak te is legyél nekem, ha szükségem lesz rád.  Vagy, ha ez ennyire nehéz neked, haza utazom és maradj a feleségednek csak. Te is tudtad, hogy mivel jár egy párhuzamos kapcsolat. Én most könnyebb helyzetben vagyok! Lelkiismereti kérdésem nincs. Legfeljebb szeretnélek csak magamnak tudni, és nem osztozni senki mással, de ez más dolog. Ez természetes igény lenne részemről, de nem követeltem tőled, hiszen te világosan megmondtad az elején. Hát ehhez tartom magam. Persze nekem sem könnyű.

  - Igen, csakhogy akkor én még nem tudtam, hogy egészen mást fogok érezni irántad, mint amit hittem, de több lettél nekem, sokkal több.

  - Jó ezt hallanom. Szeretlek Péter. Ne dramatizáljuk a helyzetünket tovább.  Inkább örüljünk a pillanatoknak. Elmegyek fürödni!

    Nagyot sóhajtott a zuhany alatt, majd megrázta a haját, megfésülködött, belebújt egy farmer nadrágba, egy nyári pólóba, összefogta haját, feltűzte egy nagy csattal, kicsit kirajzolta a szemét, befestette szempilláját, parfümöt szórt magára és kiment az erkélyre. Megállt a korlát előtt és nézte a tájat. Ekkor mellé állt Péter. Átölelte Dorina a vállát, aki ekkor ránézett – Szép itt, veled Péter. De menjünk reggelizni!

     Kéz a kézben lementek a szálloda éttermébe, hogy megreggelizzenek. Leültek egy asztalhoz, a pincér máris hozta nekik a kiadós reggelit. Péter tartalmasabbat kért, Dorina csak dzsemet és vajas zsemlét evett.

  - Mondd Péter mennyibe került ez neked? Bizonyára sokba. Ezt a pénzt nem sajnálod rám költeni?

  - Hogy kérdezhetsz ilyet? Mi az, hogy sajnálom? Nem ismerek rád. Miért foglalkozol ezzel? Fontos lettél nekem és ennyi örömet én is, te is megérdemlünk, hogy normális körülmények között együtt legyünk. Azt gondoltam, hogy gondtalanul fogsz örülni! Hogy jutott most ez eszedbe?

  - Csak úgy. És ne haragudj rám! Nem akarsz a társaiddal összejönni, vagy még alszanak? Ők nem jönnek a partra?

  - Elrontod a jó kedvemet. De biztosan lejönnek majd, ha máshol nem, akkor a parton találkozunk.

  - Tudod helyes srácok, megkedveltem őket. Na, ne legyél már olyan morcos! Hajolj ide, hadd simogassalak meg kicsit - Péter lassan elmosolyogta magát, és odahajolt Dorinához, aki megsimogatta az arcát - Milyen lehetsz, amikor dühös vagy? Egyszer majd kipróbálom.

  - Inkább ne! Eléggé higgadt vagyok, nem könnyű kihozni a sodromból. Amúgy meg nehezen bocsátok meg, ha megbántanak. 

  - Előfordult már az életedben ilyesmi? – kérdezte Pétertől kíváncsian Dorina.

  - Igen. Egy komoly barátságnak lett így vége. De ez már nagyon régen volt.

    Ekkor csörgött Dorina táskájában a mobil telefonja: - Szia Mami! Nahát! Jól hallom a hangod? Igen. Jól vagyok, nagyon is jól. Majd lesz mit mesélnem neked! Meg fogsz lepődni!  Hát, hogy is mondjam neked, talán rátaláltam a szerelemre! Na, csak ne örülj előre, mert kicsit bonyolultabb a dolog, nem biztos, hogy neked tetszeni fog. De azért ne aggódj!  Vasárnap jössz? Jó. Akkor majd várlak a reptéren a gyerekekkel együtt. Vigyázz magadra és érezd jól magadat! – ekkor ránézett az őt hallgató és fürkésző Péterre.

 - A mamám volt. Tudod, Olaszországban van most, befizetett egy útra.

  - Érdekes mamád lehet. Azért jól esett, hogy beszéltél rólam. Hány éves a mamád? És a papád?

  - Elváltak, de már későn. Így aztán külön élnek.  Anyám akkor negyvennégy éves volt, megelégelte apám félrelépéseit és a természetét. Főnővér volt egy kórházban, már nem dolgozik. Most ötvennyolc éves. Rá mindig számíthatok. Néha kicsit kemény, de tudom, hogy nagy szíve van. De talán majd megismerkedsz vele, ha a sors is úgy akarja. Apám? Ő tanár. Még tanít a Külker Főiskolán. És neked vannak szüleid?

  - Nekem csak az édesanyám él, egy kis családi házban. Nem nagy a ház, de neki elég. Apám pedig már öt éve meghalt. Egy öcsém van, aki építészmérnök. Külföldön él. De remélem, hogy majd megismered őket! 

   Ekkor jöttek a többiek. Kissé álmosnak tűntek, leültek melléjük, jókedvük volt.

  - Mit csináltok délelőtt és délután? – kérdezte aztán tőlük Péter.

  - Megyünk a partra!- válaszolták szinte egyszerre.

  - De hol van István?  - ő a dobos volt.

  - Most jön, szerintem hulla fáradt, kicsit kiütötte magát, de tudjátok, hogy lelki válságban van, éppen válik. Elhagyta a felesége – mondta magyarázkodva András. Ekkor István is leült közéjük, fáradtan nézett körül, majd reggelizni kezdett ő is.

    Később, lementek a partra, némelyikük olvasott, vagy zenét hallgatott. A nappal pihenéssel, fürdéssel, közös beszélgetéssel telt. Dorina rákérdezett Péterre - Bemegyünk úszni? Válaszra sem várva megfogta a kezét, és hosszan úsztak egy nagyot.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.